Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 7 (53. szám) - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BÁRSONY ANDRÁS (MSZP):
89 Csak néhány apró példát, hiszen erről sokat beszéltünk a költségvetési és adótörvények vitájában. Tavaly tavasszal az akkori parlament megszavazott egy egyszeri családipótlékkiegészítést a családoknak. Az adatok feldolgozása után nyilvánvalóvá vált: 1,2 millió család volt jogosult erre a támogatási formára, holott jövedelemhatárhoz volt kötve, az egy főre jutó 14 960 forintos jövedelemhatárhoz. Az ig énylők többsége kétkeresős, kétgyermekes család volt, 442 000 család. Éppen az átlagcsaládok életszínvonala van a leginkább lecsúszóban. Ezt a szociológiai vizsgálatok egyértelműen megmutatják. Ez a 14 960 forint akkor a létminimum szintje körül volt. Nézz ük csak meg: ez 4 fős családnál egy évvel ezelőtt 59 820 forintos jövedelmet jelentett. És most gondoljanak vissza képviselőtársaim arra: eltörölték a gyermekek után járó adókedvezményt, és a szülőknek a havi 600 forintos adókedvezmény is csak összesen 41 700 forintos jövedelemig jár. Az 59 820 forintos tavalyi szinthez képest. Ez azért azt hiszem, messze nem a létminimum alatt van ma már. Mert hogy ez volt az ára a gyermeknevelési támogatás kiterjesztésének és a gyes alanyi jogúvá tételének. Nagyon sokszor elmondtuk, hogy nem jó megoldás ez. Nem azt ígérték, és nem úgy ígérték az országnak, hogy igen, átalakítunk bizonyos ellátási formákat más ellátások rovására. (11.20) Igen, kiterjesztünk anyasági ellátásokat a családi pótlék rovására, a családok támogatá sának rovására. Nem erről volt szó! Milyen üzenete van ezeknek a döntéseknek? Mit jelentenek ezek a döntések? És most megint visszakérdezek! Sokszor hallottuk négy év alatt, hogy a mi kormányunk szegénypolitikát folytat. Hát, mérjék fel kedves képviselőtár saim, melyik inkább a szegénypolitika! Az, amelyik a nagyon nehéz helyzetben lévő középrétegek számára rohamosan növeli a lecsúszás veszélyét? Az az igazi szegénypolitika véleményem szerint! Mostanában, különösen az előző évi költségvetés vitájában, és mos t, amikor a szociális törvény módosításáról van szó, valahogyan egészen más megszólalási stílust, egészen más hangot hallunk a jelenleg kormányzó, korábban ellenzékben lévő képviselők szájából. Egyre többször halljuk azokat az érveket, hogy meg kell érteni az ország jelenlegi nehéz helyzetét, meg kell érteni, hogy nincs több. Milyen érdekes, hogy négy éven keresztül ugyanezek az érveink süket fülekre találtak! Milyen érdekes, hogy ugyanezeket az érveket - amivel elmondtuk, hogy nem szociális érzéketlenség, nem szándékos ártani vágyás miatt nem tudunk újabb és újabb ellátási formákat bevezetni, hanem az ország rendkívül nehéz gazdasági helyzete miatt , ezt akkor valahogy nem szándékoztak megérteni! Tudom persze, hogy kormányzati pozícióba kerülve, a kormányz ás felelősségét a hátukon cipelve keserves dolog megváltoztatni a véleményüket. De még egyszer megismétlem és még nagyon sokszor el fogom mondani: rendkívül felelőtlen volt az előző négy év ellenzéki politizálása, rendkívül felelőtlen volt a választási kam pány előtti ígérethalmaz. Mert mi tudtuk akkor is és tudjuk most is, hogy az ígéretek jelentős részét nem lehet teljesíteni. De önök felszították ezeket az igényeket az országban és azt az illúziót keltették, hogy ha kormányra kerülnek, itt valami fantaszt ikus változások fognak történni. Hát, a fantasztikus változások sajnos valóban bekövetkeznek, körül kell tekinteni magunk körül, de nem abban az irányban, ahogy önök ezt ígérték. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Kösz önöm szépen. Megadom a szót Bársony Andrásnak, a Magyar Szocialista Párt részéről. BÁRSONY ANDRÁS (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Nagyon röviden szeretnék reagálni mindarra, ami elhangzott. Az illúziókat nem egy választási ígéretsorozat keltette. A z illúziókat a tömegekben, vagy ha úgy tetszik, a választópolgárokban az keltette, hogy az előző kormány a négy éven keresztül végig és a választás időszakában is azt állította, hogy a helyzet gazdaságilag nem is olyan rossz, mint amilyen rossznak végeredm ényben bizonyult. Nem választási ígéreteket kellene számon kérni, hanem azt kellene megnézni, hogy milyen a kassza állapota. Csak idézni tudom a pénzügyminiszter urat,
