Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 7 (62. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KUTRUCZ KATALIN (MDF):
874 Az én megítélésem szerint két dologra érdemes fordítani ezek et a bevételeket: a remélhetőleg szintén egyszeri államadósság törlesztésére, másrészt pedig - és talán ez is van ennyire fontos cél - a szerkezetváltás további ösztönzésére. Tekintettel arra, hogy az elmúlt gyakorlat meglehetősen túlpolitizált volt, az én megítélésem szerint ez vezetett egy másik hibához, amit már az elején említettem: ez pedig a titkolózásnak a korábbi gyakorlata. Végül is az információs kásahegyből éppen a mazsola hiányzik: nincs vagy nem voltak hitelt érdemlő adatok arra vonatkozóan, ho gy valójában mennyiért keltek el az állami vállalatok. Korábban ugyanis az ÁVÜ ezeket az adatokat hivatalból visszatartotta. Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy idézzek két véleményt, szintén a korabeli újságokból. Az első vélemény így hangzik: "Csepi La jos ügyvezető igazgató érvelése kikezdhetetlennek látszik - idézem a Heti Világgazdaságot : a külföldi befektetők követelik meg tőlünk, hogy tartsuk titokban az értékesített vállalatok vételárát, hiszen ez befolyásolhatja a további üzleti pozícióikat a vi lágban. Ha ezt a kívánságukat nem teljesítenénk, elfordulnának tőlünk. Az indoklás azonban - teszi hozzá az újságíró - elég groteszk például olyan esetben, mint legutóbb az Ibuszé, amikor az állami szerv az állami részvényeket az állami banknak adja el." ( 12.10) Ezzel szemben én egy másik véleményt tartok megalapozottabbnak, egy üzletember véleményét, Róna Péterét, aki egy másik interjúban ezt mondja: a világban egészen rendhagyó gyakorlat, hogy az állami hivatalnokok nem hozzák nyilvánossá gra a hozzájuk beadott ajánlatokat, az elbírálás szempontjait és az értékesítési árat, azzal a vevővel pedig, aki ezt nem vállalja, nem volna szabad tárgyalni, mert valószínűleg nem jár egyenes úton. A titkolódzás jellegzetes további példája volt a követke ző történet: 1993 tavaszán Diczházi Bertalan kormányfőtanácsos, az ÁVÜ igazgatótanácsának elnöke kijelentette egy interjúban: növekvő nyomás nehezedik az ÁVÜre, hogy oktatási, kulturális és egészségügyi célú alapítványoknak is adjon át ingyen állami vagyo nt. Az már a sors iróniája, és pikáns helyzet, hogy ezzel szinte egy időben az akkori parlament leszavazta Pál László szocialista képviselő indítványát, miszerint a kormány számoljon el az Országgyűlés előtt a különböző alapítványoknak átadott, ingyen átad ott állami tulajdonról. Megjegyezném, hogy a mostani törvényjavaslat erre vonatkozóan kellő garanciákat kínál. Ugyanis tartalmazza azokat a rendelkezéseket, melyek biztosítják az Országgyűlésnek, hogy bármely tetszőlegesen kiválasztott privatizációs ügyben a kormányt az Országgyűlés előtt elszámoltathassa, ezzel két legyet ütve egy csapásra, a parlament nyilvánosságán keresztül is biztosítani a nyilvánosságot, és mintegy nem mellékesen az Országgyűlés ellenőrző szerepét is biztosítsa. Nos, összegezve, sok i dőt veszítettünk, cselekedni kell. A beterjesztett törvényjavaslatot nem tekintem egy tökéletes törvénynek, erre már az expozéban is utalt maga az előterjesztő. Régi kínai közmondás szerint csak a tökéletes bölcsek és a tökéletesen ostobák nem változtatják meg véleményüket. Nos, én abban vitatkoznék Sepsey képviselőtársammal, hogy az ellenzék egy picit okosabb a kormánypártnál, de abban viszont el kell ismernem, lehet némi igazság, hogy nem vagyunk tökéletes bölcsek. Ennek megfelelően ez a törvényjavaslat s em tökéletes, és különböző módosításokra utal, melyek egy részéről már beszéltem. Ezek a módosítások, és a törvényjavaslat, az eredeti törvényjavaslat az én megítélésem szerint egyetlen célt kell hogy szolgáljon, olyan kereteket biztosítson, hogy nyilvános , korrekt eljárássorozat végén hatékony tulajdonosi szerkezet alakuljon ki Magyarországon. Ehhez kérem az önök támogatását és köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Burány Sándor felszólalását. Soron következik Kutrucz Katalin, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Őt követi majd Brúszel László, a Magyar Szocialista Párt részéről. DR. KUTRUCZ KATALIN (MDF) :
