Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 7 (62. szám) - A környezet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ (MSZP):
844 Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Ház! Többen m éltatták az elmúlt napokban a környezet védelméről szóló törvény fontosságát, azt a tényt, hogy húszévente illik szabályozni ezt a nagyon fontos kérdést. Már csak azért is, mert a nemzetközi gazdasági integrációhoz történő csatlakozás ezt a tényt alapvetőe n szükségessé teszi. Tudjuk azt is, hogy ennek a kerettörvénynek a 3. §a milyen hatalmas tömegű törvény elkészítését írja elő, milyen törvényekkel kell összhangot teremteni majd ennek a kerettörvénynek: atomenergiáról, bányászatról, erdőről, termőföldről, halászatról, vadászatról, vízgazdálkodásról, a természet és táj védelméről, állategészségügyről, növényvédelemről, és még egy sereg mindenről kell törvényt hozni - ha jól tudom, egy híján húsz ezen törvények száma. Ha ezekhez még hozzászámítjuk az egyébké nt egyéb jogszabályi csokorba illő kormányrendelet és miniszteri rendeletek tervezetét, sokaságát, akkor bizony igen tetemes mennyiségű munkát kell majd végezni a tárcának és a parlamentnek egyaránt. Itt a nagy kérdés az, hogy milyen ütemezést tud vállalni a jogalkotó ebben az iszonyatos mennyiségű munkában: tíz évet, tizenöt évet, tizenkettőt... - mennyit? Aggasztó, hogy az addig keletkező környezeti károk jóvátehetetlen és visszafordíthatatlan folyamatokat indítanak el, esetleg különösebb szankciók és jog i következmények nélkül. Tulajdonképpen ez az a pont, amelyért én szót kértem, és amivel nekem gondom van. A törvényjavaslat ugyanis nagyon nemes célokat fogalmaz meg - mint például az együttműködés, a felelősség, a nyilvánosság, a környezethasználók, az á llam és az önkormányzatok környezetvédelmi kötelezettségei , azonban azt hiszem, rajtam kívül mások is prognosztizálják, hogy a végrehajtás rengeteg bizonytalansággal fog együtt járni. A környezetterhelési díjat például kik és milyen mértékben fogják fize tni? Adójellegű lesze az ilyen bírság, vagy valami egészen más? A különböző környezeti elemek - mint például a föld, a víz és a levegő - szennyezése tragikus méreteket öltött az elmúlt években. Mindezen környezeti elemek védelmének konkrét szabályozását m ajd a később megalkotandó törvényekre bízza ez a javaslat. Később, de mikor? És amíg ezek megszületnek - öt év, tíz év, tizenöt év , addig mi lesz? Igaz, hogy a környezeti adatok nyilvánosságra hozatalának a lehetőségével is számol ez a törvénytervezet, h ozzáférhetőségére vonatkozó előírásokkal operál, és ez a javaslat eleget kíván tenni az ezen a téren jelentkező társadalmi elvárásoknak. Én azt nem vitatom: lehet, hogy a tájékoztatási kötelezettség számos környezethasználót rá fog majd bírni arra, hogy ke vésbé szennyezze a környezetet, vissza fogja tartani a környezet szennyezésétől. A nyilvánosságtól való félelemre lehet ugyan apellálni - ahogy ezt a javaslat indoklásában olvashatjuk , de mi van, hogyha az öntudat nem ilyen fokú, és az a félelem nem jele nik meg? Aggályoskodásom természetesen nem meditatív jellegű és nem felesleges. Választókörzetem Békés megye 5. számú választókörzete, melynek körzetközpontja Szarvas. Itt található az ország ötödik legnagyobb állóvize: holtágrendszer. Ez a város a KörösM arosvidéki tájvédelmi körzet központja, és mint ilyen, úgy gondolom, ennek a törvénynek a tárgyalása során megkülönböztetett figyelmet érdemel. A választókörzetem másik, ilyen szempontból fontos városa Gyomaendrőd. Saját tulajdonú holtágaival ez a város e gy csomó problémát is bevásárolt magának. Most a holtágak rendbetételéhez hiányzik a költségvetési támogatás, ökológiai problémák tömkelegével birkózik a város - egyre reménytelenebbül , kommunális gondjai vannak. De hasonló gondokkal küzd Békésszentandrá s is. Ezek a települések különkülön is, de együttesen aztán különösen megoldhatatlannak látszó gondokkal küzdenek. Ilyen például az egészségtelen ivóvíz, a kezeletlen szennyvizek, a hulladék- és a szemétprobléma. Megítélésem szerint ezeket a gondokat nem lehet évekre egymástól elválasztva, elszakítva kezelni. Az önkormányzatok képtelenek egyedül boldogulni ezekkel a gondokkal. Ezeknek a sürgős, együttes kezelésére van tehát szükség. Hogy lehetne nevezni, milyen címen az e teljesen sajátos környezetben lévő gondok megoldását? Minimum egy, a sajátosságokat kezelni képes, úgynevezett holtágprogramra lenne sürgősen szükség ahhoz, hogy ebből a tájvédelmi körzetből lehetőleg az utókornak is maradjon valami.
