Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 6 (61. szám) - A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz):
816 nagyobb számú érvényben lévő - akár külföldi jogosultságú - szabadalom egyáltalában nem jelenti a műszaki fejlesztés gátját, mint ahogy azt a technológiában és a gazdasági pote nciál terén vezető országokban bejegyzett ilyen szabadalmak kiemelkedően magas száma igazolja. Az Európai Közösség egy következő integrációs szakaszának küszöbére ért el ezen a téren, és az európai szabadalmi egyezményt - amelyet 1973ban hoztak létre, tul ajdonképpen az eddigi gyakorlat szerint , ahol az oltalom nemzeti jellegének elvét fogalmazták meg, most a közösségi oltalmi rendszerrel szándékoznak felváltani. Ennek eszköze a közösségi védjegyhivatal intézményének megalakulása lenne, és ez az 1996ra e lőirányzott működésbe lépéssel hangsúlyos jele az eltökélt integrációs szándékoknak. A Közösség számára a konkrét döntések iránti jelenlegi hajlandóság a formális tagság egy speciális közbülső lépcsőfokát, az úgynevezett kiterjesztési rendszert támogatja. Azért kell erről beszélni, mert két lehetőség van a szabadalmi egyezményhez való csatlakozás kapcsán: az egyik a kiterjesztési rendszer - vagy másképp lehet úgy fogalmazni, hogy a szlovén forma , a másik pedig a teljes jogú tagság. Azt gondolom, célszerű az európai szabadalmi rendszerhez való csatlakozás menetrendjének kidolgozása, és ennek kapcsán az európai szabadalmi szervezet és a hivatal új - és amint említettem: "kiterjesztési rendszer" elnevezésű - közbenső javaslatának értékelése. (18.00) Ez egy új forma. Az új formulát az úgynevezett RIPPprogramban részt vevő országok részleges integrálásához a teljes jogú csatlakozás előtti előszobájának tekinthetjük. Ez a program a Phareprogram iparjogvédelmi programja. Vagyis a kiterjesztési rendszer alapgondo lata az, hogy működteti az európai szabadalmi egyezmény funkcionális oldalát, de elhalasztja az intézményi oldal bevezetését. Ennek a rendszernek vannak előnyei és hátrányai is. A kiterjesztett európai szabadalmi bejelentéseknek és szabadalmaknak ugyanolya n hatásuk van, ugyanazon rendelkezések alá esnek, mint a nemzeti úton tett megfelelő társaik. Ebben föltétel, hogy a közzétételtől számított három hónapon belül az igénypontok fordítását a nemzeti szabadalmi hatóságokhoz benyújtják és az előírt közzétételi díjat leróják. A müncheni egyezményben az EPCnek a bejelentőket megillető jogorvoslatai, valamint fellebbezési lehetőségei nem vehetők igénybe a kiterjesztési eljárásban. Tehát már ez az első hátránya annak, ha a kiterjesztési eljárást alkalmazzuk a magy ar szabadalmi rendszerben. Általában kiköthető lenne, hogy a jogosult a leírás és az igénypontok hivatalos nemzeti nyelvű fordítását is benyújtja. A kiterjesztési megállapodás csak az oltalmi kört meghatározó, a nem szakértő számára nehezen értelmezhető sz abadalmi igénypontok fordításának a benyújtását írhatná elő. A kiterjesztési megállapodás ajánlata öt évre szólna, és további kétéves időtartamra meghosszabbítható lenne. Egy ilyen megállapodás megkötése viszont jelentősen elodázhatja a teljes jogú csatlak ozást. Régiónk átlagának homogén tömbként való kezelésére van hajlam, amelynek engedve a magyar iparjogvédelem megbecsült, szuverén nemzetközi pozícióját kellene részben feladni, ha ezt a megközelítést elfogadnánk. Azt gondolom, arra kell törekedni, hogy a következő teljes jogú hullám, az Európai Unió 1995. évi EFTAtagországokkal való bővülésének lendületével az ehhez csatlakozó Finnország és néhány kis európai államból, továbbá Magyarországból állhatna össze. Így valamennyi új tag nemzeti hatósága saját h ivatalos nyelvén is fogadhatna bejelentéseket. Bármely szerződő állam előírhatja a megadni szándékozott európai szabadalom leírásának nemzeti hivatalos nyelvén való benyújtását és az ilyen fordítás közzétételének megtérítését. A teljes jogú csatlakozás eredményessége és ennek közvetlen mutatói megjelennek az európai bejelentésekben található megjelölési gyakorisággal. Az első módon Szlovénia csatlakozott ehhez a programhoz, akik 1994. március elején elkezdték működtetni ezt a rendszert. Lett ország és Litvánia '94 januárjában írták alá a megállapodásokat. A
