Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 6 (61. szám) - A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP):
812 A javaslatban tükröződő fontosabb változások: a javaslat leszűkíti a szolgálati jelleget megalapozó jogviszonyok körét, míg a hatályos szabályozás idevonja a munkaviszonyon kívüli, például egyes polgári jogi kapcsolatokat is. A javaslat - egyezően egyébként a hatályos szerzői jogunk előírásaival - a szolgálati jelleg alapjául csak a tág értelemben vett, például közszolgálati munkaviszonyt tekinti. A szoros értelemben vett szolgálati találmány, tehát a munkaköri kötelességként létrehozott alkotás mellett a javaslat bevezeti az úgynevezett alkalmazotti találmány kategóriáját is, amikor a munkáltató a tevékenységi körében hasznosítható találmány tekintetében lényegében úgynevezett licenc iaelővásárlásra jogosult. A javaslat erősíti a szolgálati találmány feltalálójának a pozícióját több vonatkozásban is. Most változatlanul a munkáltatót illeti meg ugyan a szabadalom, a javaslat - elméletileg helyesen - a feltaláló jogutódjaként biztosítja számára ex lege a szabadalmi igényt, de a feltaláló úgynevezett másodlagos rendelkezési jogának lehetőségét a hatályos szabályozáshoz képest szélesebbre vonja. Ugyancsak a feltaláló helyzetének javítására irányuló törekvést fogalmaz meg a javaslat, amikor például a találmányi díjra vonatkozó igényt a hasznosításnak piaci előny érdekében történő mellőzése esetén is megállapítja. Helyeselhető a találmányi díjszerződések írásbeli alakjának előírása, továbbá a szerzői jogban ismert, úgynevezett "sántikáló koge ncia" előírása, azaz hogy a törvényi előírástól csak a feltaláló javára lehet eltérni. Továbbra is fenntartja a javaslat a jogviták bírósági eljárásban nyújtott garanciáit. Tehát a javaslat a szabadalmi oltalom keletkezése, a szabadalmi igény tekintetében - összhangban az európai rendszerrel, a magyar és általános hagyományokkal - következetesen a bejelentői elv alapjára helyezkedik. A jogbiztonságot jobban garantáló úgynevezett "first to file" elv uralkodóvá válása, szemben az USA jogában érvényesülő "firs t to invent" elvvel, úgy tűnik, hogy univerzális érvényesítésre kerülhet és az Egyesült Államok álláspontja e vonatkozásban visszalépést jelentene. Ami a szabadalom tartalmát illeti, a javaslat a hatályos szabályozáshoz képest részletesebben fejti ki a sza badalmas jogait és a luxemburgi megállapodás megoldásait hasznosítva, az abszolút szerkezetből folyó mindkét aspektust - tehát a megengedett és az eltiltható tevékenységet - egyaránt kifejezésre juttatja. A szabadalmi licenciaszerződések lényeges feltétel eit a javaslat, helyesen, továbbra is szabályozási körébe vonja. A hatályos szabályozáshoz képest nem vezet be radikális változást, csupán a szakirodalomban és részben a bírói gyakorlatban felmerült problémák feloldására, és kiegészítette ezeket a feltétel eket bizonyos érvénytelenségi, a versenytörvénnyel összefüggő feltételekkel és a kellékszavatosság előírásával. A szabadalmi eljárással kapcsolatos egyik fontos változás az 1969ben bevezetett úgynevezett halasztott vizsgálat mellőzése. Annak idején a joga lkotó ennek az eljárási variánsnak a kodifikálásától jelentős tehermentesítést várt, a több mint húsz éves tapasztalat azonban nem igazolta a várakozásokat. A halasztott vizsgálat nem vált népszerűvé, fenntartása valóban indokolatlan. A szabadalmi eljárás részletes szabályai is messzemenően összhangban állnak az európai szabadalmi rendszer eljárásával, és az új eljárási szabályok köréből külön kiemelést érdemel az úgynevezett kutatási jelentés. Ennek bevezetése kellő információt nyújt a bejelentőnek az eljá rás folytatása célszerűségének a mérlegeléséhez, másrészről pedig nem bontja meg az eljárás folyamatosságát. Még hosszasan lehetne folytatni ennek a jelentős törvénynek a boncolgatását, de, sajnos, ez a száraznak, szikárnak és kicsit - ha ezt a kifejezést lehet használni - unalmasnak tartott törvény, úgy látszik, az érdeklődésnek ezzel a széles körével nem találkozik. Befejezésül néhány mondat azokról, akikről méltatlanul nagyon kevés szó esik egyegy törvényjavaslat vitájában, vagyis a kodifikátorokról, me rt változatlan meggyőződésem, hogy csak megszállott és elkötelezett jogászok vállalják ezt a hálátlan és névtelen feladatot. Ezért külön köszönet kell hogy illesse az Igazságügyi Minisztériumban együtt maradt és a folyamatos munkát
