Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 28 (60. szám) - A Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között személyeknek a közös államhatáron történő átvételéről szóló Egyezmény megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat határozathozatala - A Magyar Köztársaság Kormánya és a Svájci Szövetségi Tanács között személyeknek a közös államhatáron történő átvételéről szóló Egyezmény megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat határozathozatala - A Magyar Köztársaság és az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság közötti baráti kapcsolatokról és együttműködésről szóló Szerződés, valamint az ezt kiegészítő levélváltás megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általá... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. JESZENSZKY GÉZA (MDF):
773 kapcsolataink fejlesztése, ezért is ajánlom szíves figyelmükbe ezt az alapszerződést, és kérem, hogy önök is támogassák. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Mivel előzetes jelzés nem érkezett felszólalási szándékról, ké rdezem képviselőtársaimat, kíváne valaki felszólalni e tárgykörben. (Dr. Jeszenszky Géza jelentkezik.) Megadom a szót Jeszenszky Gézának, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének. DR. JESZENSZKY GÉZA (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Ti sztelt Ház! Öröm számomra személyesen is, de azt hiszem, az egész Ház számára is, hogy sor kerül ennek a szerződésnek az országgyűlési megerősítésére. Az előttem szólók elmondták ennek a szerződésnek a tartalmát, ismertették jelentőségét; azt hiszem, ez ne m igényel további okfejtést. Azonban érdemes egy pillanatra megállnunk ennél a szerződésnél azért, mert a magyar történelemnek egy nem jelentéktelen pillanata ez. Nem akarok visszatekinteni az oroszmagyar kapcsolatok hosszú, ezeréves korszakára, de azért érdemes megjegyezni, hogy az oroszmagyar kapcsolatok történelmileg tulajdonképpen mindig jók voltak, egykét intermezzó az, amire rosszként emlékezünk. Azonban ez a pár intermezzó - az 184849es szabadságharc és az 1956os szabadságharc elfojtása - nem a z orosz nép akarata volt, ez egy despotikus rendszer eredménye volt. 1989 októberében, a Magyar Demokrata Fórum második országos gyűlésén Antall József az ott lévő, még szovjet nagykövet szemébe mondta azt, ami mindig is a magyar nép őszinte szándéka volt - ahogy ő fogalmazott : ha a bilincset leveszik a kezünkről, akkor a magyar nép baráti jobbot nyújt az orosz népnek. Ez a barátijobbnyújtás történt meg 1991. december 6án, amikor nem csupán egy rendkívül fontos szerződést írt alá a magyar kormány Oroszo rszággal, hanem szabad legyen emlékeztetnem arra, hogy ezt megelőzően egy órával korábban a még létező Szovjetunió elnökével, Gorbacsovval írtuk alá a Szovjetunió utolsó szerződését, egy magyarszovjet szerződést. S már az új helyzet felismerése volt az, h ogy az új erőkkel, Jelcinnel tárgyaltunk, és szerződést tudtunk kötni ugyanazon a napon. Arra is szeretnék azonban emlékeztetni, hogy ennek az új kapcsolatnak a megteremtése nem volt sima - és itt nem a múlt sérelmeiről van szó, és nem arról van szó, hogy a korábbi magyar kormány akár valamiféle ideologikus megfontolásból, akár történelmi nosztalgiából vagy éppen rossz történelmi reminiszcenciákból az orosz - vagy még korábban a szovjet - kapcsolatok jelentőségét ne látta volna. Éppen most került kezembe eg y 1990 szeptemberi interpelláció, amit Szűrös Mátyás képviselőtársam intézett az akkori külügyminiszterhez, felhíva a figyelmet a szovjet kapcsolatok fontosságára. Úgy emlékszem, a választ el is fogadta a képviselő úr, mert már 1990 őszén is látszott, hogy a magyar kormány hogyan kezeli az akkor még létező és legnagyobb szomszédunkat. Azonban arra is figyelmeztetni kell éppen a mai, jövővel kapcsolatos bizonytalanságok idején, hogy az 199091es időszakban tárgyaltunk egy szovjetmagyar szerződésről, és azé rt nem tudtunk megegyezésre jutni, mert akkor elhangzott még egy olyan, az akkori külügyminiszterhelyettesről elnevezve Picinszkijformulának nevezett igény, miszerint az akkori szovjet vezetés azt szerette volna elérni, hogy Magyarország vállalja azt, ho gy a szovjet - tehát a szerződő partner - beleegyezésétől teszi függővé, milyen szerződéseket köt, milyen szövetségi rendszerekbe lép be. Egyes államok ezt hajlandók voltak elfogadni, egyik keleti szomszédunk kötött is ilyen szerződést, a magyar kormány el lenállt minden nyomásnak, és így köszöntött be az az alkalom, hogy egyszerre két állammal - egy születő és egy elmúló állammal - kötöttünk olyan szerződést, amely teljes mértékben biztosítja szuverenitásunkat. S ez biztosítja azt a lehetőséget is, hogy sem miféle jogi vagy erkölcsi
