Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 28 (60. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
720 Mielőtt azonban erről szólnék, hozzá kívánom tenni, hogy a gazdaság működése négyféleképpen mehet végbe: vagy bürokratikus koordinációval, vagy etikai koordinációval, vagy piaci koordinációval, vagy p edig erőszakos koordinációval. A történelem azt igazolta, hogy csak a piaci koordináció, az aláfölérendeltségi viszonyra épülő, monetáris viszonyokra épülő koordináció a megfelelő. A privatizáció célja a magántulajdonra épülő piaci koordináció létrehozása . A piaci koordináció jobban biztosítja az erőforrások szükségletekhez igazodó elosztását és hatékony felhasználását. A hatékonyság növelése azonban nem öncél, hanem a gazdasági növekedés gyökere. A fejlődés azonban ennél a növekedésnél is több. A fejlődés az értékes élethez módot adó képességek és lehetőségek kiteljesedése. A magánosítással elsősorban a hatékonyságot kívánjuk fokozni. Ez viszont az erőforrások optimális összhangját - a határköltségek és határbevételek kedvező alakulását - igényli. Emiatt e lőfordulhat az is, hogy az új vállalkozásnál csökken a foglalkoztatottság - erre már több képviselőtársam hivatkozott , de ha az adott vállalkozás nem tőkekivonó, hanem tőkebevonó, akkor a kül- és belpiaci igények alapján létrejövő szerkezetváltás után em elkedni kell a foglalkoztatottságnak is. A fejlett országok gyakorlata azt igazolja, hogy a magántulajdonra épülő piac, tehát a piaci koordináció csak akkor képes a gazdaság hatékony működését megteremteni, ha a piacon sok az eladó és a vevő, valamint a ga zdasági alkalmazkodás költség- és időveszteség nélkül megy végbe. Ez szinte lehetetlen, így a privatizáció nagyobb mértékű megvalósítása után is szükség van az állami beavatkozásra, hiszen csak így lehet a stabilitás, a hatékonyság és az igazságosság követ elményeinek megfelelni. Az egyik francia közgazdász találóan állapítja meg: piacból annyit, amennyi lehetséges, állami beavatkozásból annyit, amennyi szükséges. Nekünk, a szocialista frakció tagjainak őszintén gondot okoz az igazságosság kérdése. Ezzel ka pcsolatban bőséges irodalom áll rendelkezésre. Elég csak az egyik forrásra hivatkozni. 1990. november 5én a pápai tanács felkérésére a világ híres közgazdászai, mintegy 15 közgazdász gyűlt össze a Vatikánban és megvitatták a gazdaság és etika kapcsolatait , az igazságosság összefüggéseit. Valamennyien rámutattak arra, hogy a gazdaság önmagában nem tudja szolgálni az igazságosságot, hiszen a javak a dollárszavazatokat követik, s így egy gazdag ember macskája jóllakik, a szegény ember pedig éhezik. Arthur Oku n mondta ezen a vatikáni tanácskozáson, hogy minél inkább egyenlő részekre osztjuk fel a tortát, annál inkább csökken a torta nagysága. Viszont hogyha a tortát igen egyenlőtlenül osztjuk fel - és a privatizációban ez a veszély fennáll , akkor ez csökkenti az ösztönzést és a hatékonyságot. Ezt a nagy ellentmondást tehát igen nehéz lesz a privatizáció során feloldani. A törvényjavaslat lényeges eleme a nyilvánosság, hiszen a nyilvánossággal elejét lehet venni az etikai hanyatlásnak is. Scitovsky Tibor, az US Aban dolgozó professzor megállapítja, hogy a magánosítással előtérbe kerülő önző érdek követése nem elegendő, szükség van az erkölcsre is, mint az egyén magatartását irányító motiváló erőre. Az etikai koordináció, az etikai magatartás a piacon is gazdaság i érdek, hiszen az erkölcs a kölcsönös bizalom kialakulásához vezet, ez pedig csökkenti a szerződéskötés költségeit. A jelenleg nálunk folyó privatizációs folyamatoknál ennek még talán a jele sem található meg. Az etika a cselekvések finom szabályozására v aló. Lehetetlen minden cselekvést a piacgazdaságban szerződéssel szabályozni. Ismert Ralf Dahrendorfnak a gondolata, aki azt mondja, hogy a politikai rendszerváltáshoz hat hónapra, a gazdasági rendszerváltáshoz hat évre, az etikai rendszerváltáshoz pedig l egalább hatvan évre van szükség.
