Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 28 (60. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
717 hogy melyeket támogatja a kormány, melyeket nem, és ez a koncepció kapcsán is számos módosítást eredményezhet. A koncepció kapcsán, az új pénzügyminiszter megválasztásával egyidejűleg ma még tisztázatlan, hogy az új pénzügyminiszter koncepciója men nyiben tud érvényesülni és mennyiben kap teljes támogatást. Az ellenőrzés oldaláról pedig szintén tisztázatlan a helyzet, amennyiben elhangzottak bizonyos szándéknyilatkozatok a parlamenti ellenőrzés szorosabb megvalósulására akár egy parlamenti bizottság, akár egy olyan felügyelőbizottság felállítása tekintetében, amelynek a parlamenti pártok képviselői lennének a tagjai. Tehát mindezek a dolgok ma még tisztázatlanok. A törvényjavaslatban azonban meglepő módon a hangzatos ígéretekkel szemben sok újdonság n em történt. Az az egy igazán koncepcionális nóvum, hogy új, egységes szervezetet alakít ki a vagyonkezelés és a privatizáció kérdéskörében, már az új pénzügyminiszter színrelépésével is megkérdőjeleződött. Tehát igazából azt hiszem, nyugodt szívvel meg leh et állapítani, hogy a jelenleg rendelkezésre álló jogszabályi adottságok kapcsán semmi olyan tiltó lehetőség vagy szabályozottság nincsen, ami ne tenné lehetővé, hogy a kormány a már beterjesztett új elképzelése szerint privatizálhatna. Az elmúlt fél évben ilyen oldalról - jogszabályi intézményi kötöttség oldalról - semmi nem fogta vissza, semmi nem tiltotta le a kormány szabad rendelkezési lehetőségeit. E tekintetben a privatizáció megtorpanása és belső bizonytalansága kapcsán a kormány felelőssége egyérte lműen áll. Maga a beterjesztés késedelmessége és elhúzódása kapcsán is azt hiszem, a kormányzat belső problémái az egyértelmű felelősek. A továbbiakban két kérdéskörrel szeretnék egy kicsit mélyrehatóbban foglalkozni. Az egyik a foglalkoztatáspolitikai kér déskör, a másik pedig a társadalombiztosítás és a privatizáció összefüggése. Elhangzott itt egy kormányprogrambeli, illetve választásiprogrambeli ígéret, mely szerint a foglalkoztatási politika szempontjai teljesen integrálódni fognak a gazdaságpolitikába . Azt hiszem, ezen választási ígéretek beteljesüléséről manapság még igazából nem nagyon lehet beszélni. Tehát a foglalkoztatáspolitika szempontjai látszólagosan nagyon komoly ellentmondásban vannak az egyéb érdekekkel. Ezen ellentmondásokra szeretnék rész ben rávilágítani, és azon keskeny ösvényre, illetve azon látható megoldásokra szeretném ösztönözni a kormánypártokat és a kormányzatot, amelyek szerintem mind a privatizáció egyéb társadalompolitikai célját, mind pedig foglalkoztatáspolitikai érdekeit össz hangba állíthatná. A foglalkoztatáspolitika rövid távú szempontjai kétségtelenül - és ez a privatizációs törvényjavaslatban ilyen szempontból belső ellentmondást jelent - ellentétben vannak egyéb érdekekkel. Például a bevételi érdekekkel, a struktúrapoliti kai érdekekkel, a modernizációs érdekekkel. Azt gondolom - kapcsolódva részben a Bauer Tamás által elmondott korábbi felszólaláshoz , hogy a foglalkoztatáspolitikában nekünk nem a rövid távú, hanem a hosszú távú érdekeket kell szem előtt tartanunk. Azokat az érdekeket, hogy a privatizáció után vajon olyan cégek alakulnak, olyan cégek formálódnake meg, amelyek hosszabb távon képesek a piacon maradni olyan termékekkel, olyan termékszerkezettel, olyan gyártási technológiákkal, olyan piaci lehetőségekkel, ame lyek tartósan, még ha átmenetileg kisebb létszámot is, de képesek foglalkoztatni, s nem pedig a rövid távú szempontokat látva esetleges látszólagos kikötésekkel, foglalkoztatási kényszerekkel valójában hosszú távon éppen az ellentétes hatást elérni. Azt go ndolom, a felelős magatartás egyértelműen a hosszú távú szempontok figyelembevétele, hiszen a rövid távú foglalkoztatáspolitikai kényszerek, szempontok erőltetése már közép- és hosszú távon is visszafelé sülhet el. Látni kell - és ilyen szempontból gondola tom, azt hiszem, nem kis mértékben találkozik az új pénzügyminiszter által meghirdetett gondolatokkal , hogy a privatizáció nem pusztán egy költséghaszon, szűken vett pénzügyi, hanem egy olyan termelés- és társadalompolitikai kérdés, ahol az a kérdés, a k övetkező évtizedekben Magyarország gazdasága struktúrájában, szereplőiben, monopol, illetve versenyhelyzeteiben alkalmas lesze egy világpolitikai, világgazdasági megjelenésre, abban való helytállásra, és versenyképes lesze az európai és a világpiacon? ( 12.30)
