Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 28 (60. szám) - A Duna egyoldalú elterelése miatt szükséges teendőkről szóló 25/1994. (IV.13.) országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DEUTSCH TAMÁS (Fidesz):
689 felhatalmazása bármiféle megállapodást megkötni - itt p ersze rögtön zárójelet kell nyitni: vane egyáltalán megállapodás vagy nincs, mert ez a ma reggel kiosztott külügyminiszteri levél után erősen kétséges, de induljunk ki a kormány által eddig hangoztatott véleményből , tehát volte a Magyar Köztársaság min iszterelnökének felhatalmazása, hogy megállapodást kössön, lévén, hatályban van egy törvény Magyarországon, amely törvény azt mondja, hogy nem lehet olyan művet megépíteni, amely része az 1977es, felmondott csehszlovákmagyar államközi szerződésnek, márpe dig ami most itt épülne, az igenis része annak a szerződésnek; másrészről korábban az Országgyűlés két alkalommal is elvetette a fenékgát megépítésének a kérdését, tehát így ráutaló magatartásként azt kellett vélelmeznie a miniszterelnöknek, hogy az az ors zággyűlési határozati javaslat van hatályban, amely érvényes és hatályos országgyűlési határozat elfogadásakor és megvitatásakor a parlament elvetette a fenékgát megépítésének a kérdését. De ennél, azt gondolom, egy sokkal fontosabb kérdésről van szó, és e rről most itt a részletes vitában tudok először szólni - méghozzá arról, amivel kapcsolatban Bársony András képviselő úr előbbi kétperces reagálásában elmondottakra kell utalnom. Az a legnagyobb baj az eredetileg benyújtott országgyűlési határozati javasla ttervezettel, illetve a környezetvédelmi bizottság kormány által támogatott módosító indítványával, hogy megfordítja azt a logikát, amely logikára épül a jelenleg hatályos országgyűlési határozati javaslat, a 25/1994es. Az a 25/1994es tudniillik azt mond ja, hogy amennyiben megszületik a külön megállapodásban jelzett vízmegosztási megállapodás Szlovákia és Magyarország között, akkor lehet ennek az ismeretében meghoznia a magyar parlamentnek és kormánynak azt a döntést, hogy milyen műszaki megoldással hajtj a végre a vízpótlást a Szigetközben. Itt pedig ez a logika fordul meg: méghozzá az, hogy valóban egy, a hágai pozíciónkat is rontó módon egy olyan technikai megoldással történik meg a vízpótlás, amelyik önmagában vitatható nagyon sok szempontból; ráadásul olyan időpontban és olyan módon történik a vízpótlással kapcsolatban egy igen kétséges intézkedés, amikor nincs még megállapodás a vízmegosztásról. Márpedig én azt gondolom, hogy ez az, ami elfogadhatatlan, és ez az, amit nem reparál a környezetvédelmi biz ottság módosító indítványa sem, és ez az, ami nagyonnagyon fontos és késhegyre menő viták után került bele a jelenleg hatályos országgyűlési határozatba: előbb megállapodás a vízmegosztásról, amely vízmegosztás a hágai nemzetközi bíróságon hozandó döntési g érvényes; a vízmegosztás ismeretében lehet dönteni a vízpótlás megfelelő műszaki megoldásairól - de addig is valamit csinálni kell, ezért merült fel a szivattyús vízpótlás ; és utána, reméljük, Hága számunkra kedvező módon dönt. A hágai döntés után pers ze egy új helyzet lesz, akkor ki kell alakítani a politikai, szakmai véleményét majd a magyar kormánynak és a magyar parlamentnek. Ez a logika megfordult, s ez az, amivel nem lehet egyetérteni. Ez ilyen körülmények között kiragadott dolog, nem lehet látni, mi az összefüggés, amiben a vízpótlásnak ilyen, mondom, önmagában kétséges módjáról döntünk. És kétséges, és erről ne feledkezzünk el, mert környezetvédelmi szempontból egyáltalán nem lettek eloszlatva azok az aggályok, amelyek súlyos környezeti katasztró fa veszélyéről beszélnek, elszennyeződhet KözépEurópa legnagyobb föld alatti édesvízkészlete. Bizony nagyon kétséges ez az építkezés gazdasági szempontból, mert újra meg kell ismételnem, a magam részéről nem győzök csodálkozni hetek óta, hogy a magyar par lamentben úgy születik meg egy döntés, hogy annak egyetlen forint gazdasági vonatkozásáról sem beszélünk akkor, amikor - és ezt, esküszöm rá, nem a demagógia szándékával mondom - oktatásügyben, nyugdíjemelésben, szociálpolitikában, bármi más kérdésben tíz- és százmillió forintokon késhegyre menő vita van az ország nehéz gazdasági helyzetében! Egyik pénzügyminiszter távozik, másik pénzügyminiszter jön, de mindegyik aláhúzza, hogy ilyen nehéz helyzetben van a magyar költségvetés, a magyar államháztartás, s ak kor egymástól óriási távolságban lévő találgatásokra építve kíván egy döntést hozni a Magyar Országgyűlés! A találgatásoknak pedig az egyik pontja a 400 millió forint, ami egyáltalán nem kevés, a felső határa meg valóban a több milliárdos összeg. Én nem kí vánok ebben a
