Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 27 (59. szám) - A nemzeti szabványosításról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP):
657 mond?". Itt is sajnos a "szabvány" szerepel az 1es számú mellékletben, a fogalmak között a 2. pontban, de ugyanakkor szerepel magában a törvényben is, ha jól emlékszem, a 4. §ban. Tehát kétszer ugyanazt elmondjuk, egyszer a törvényben, egyszer a függelékben, mintha hülyék számára készült volna ez a törvény. Elnézést a kifejezésért, elnök asszony, és elnézést kérek az államtitkár úrtól is. Tehát ezek voltak a formai kifogások, d e könnyebb lenne az élet, ha ezek nem lennének, pláne egy szabványügyi törvényben, amely erősen formalizált és pontos kérdésekkel foglalkozik. Farkas Gabriella nagyrészt elmondta azokat az aggályokat, amelyek bennem is kialakultak, pedig esküszöm, nem besz éltünk össze a törvénnyel kapcsolatban. Én is nagyon egyetértek azzal, hogy helyes az a törekvés, hogy egy korábban monopolisztikus állami feladatot bízzunk tulajdonképpen egy magánszervezetre, minden esetre egy közszervezetre. Mielőtt azonban ez a példa t úl ragadós lenne, felhívom a tárcák figyelmét arra, hogy ezek elsősorban az Egyesült Államokban, de NyugatEurópában is hosszú évtizedek, némely helyen évszázadok alatt alakultak ki, miközben ezek szakmai, társadalmi, szervezeti előfeltételei mindenütt lét rejöttek. Nálunk erre nem kerülhetett sor. Szerintem nagyon meggondolandó és nagyon veszélyes, ha ezt nyakló nélkül próbáljuk bevezetni, miközben hiányoznak mögötte a társadalmi önszerveződésnek azok a formái, amelyek máshol megteremtődtek vagy természetes fejlődés során létrejöttek. Csak egy példát mondok. A műszakiak mindnyájan bizonyára ugyanolyan jól ismerik, hogy az Egyesült Államokban az amerikai villamosmérnökök egyesületének szabványai az egész Egyesült Államokban kötelező érvényűek, pedig ez egy mé rnöki egyesület szabványa. Mégis mindenki elfogadja, mert a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy ezek nagyszerű, nagyon jó szabványok. Sajnos, nálunk hiányoznak azok a mérnökiműszaki önszerveződések, amelyek hagyomány alapján és évtizedes, netán évszázados gyakorlat alapján bebizonyították volna, hogy ők műszaki szabvány, műszaki szabály alkotására alkalmasak. Elvileg helyeselhető az a tendencia, hogy a törvény tágra nyitja a kaput mindenféle szervezet előtt, de minthogy ez nálunk hiányzik, én ezt kicsit meg alapozatlannak, veszélyesnek tartom. Két példát szeretnék mondani erre. Amikor a 15. § (1) bekezdése arról beszél, hogy kik lehetnek a Magyar Szabványügyi Testület tagjai, akkor a következőt mondja: "Az MSZT tagja lehet bármely jogi személy, továbbá jogi s zemélyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet, aki - ez egyébként helytelen, helyette kellene, hogy ami vagy amely - az alapszabályt magára nézve kötelezőnek elfogadja és egyetért a célkitűzésekkel és támogatni kívánja". Azt hiszem, ez nagyon tág megfo galmazás. De nem tudok rá megoldást, ezért módosító indítványt sem tudok benyújtani. (18.20) De én ezt az egész megfogalmazást egy kicsit túl tágnak tartom; megfontolásra érdemesnek találnám, hogy ne adjunke a tanácsnak olyan felhatalmazást, mert azt, hog y jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet - ahány akar - tagja lehet ennek a szabványügyi testületnek, én túl tág kapunak érzem. A másik, ugyanennyire tág kapu az, amikor ezeknek az egyes szabványosító műszaki bizottságoknak a létrehozása k erül előtérbe. Ez a 22. § (2) bekezdése. A nemzeti szabványosító műszaki bizottságok létrehozását, illetve megszüntetését bárki kezdeményezheti. Megint ilyen védekezésképpen vagy óvintézkedésképpen azért beleteszi a törvény, hogy a Szabványügyi Tanács támo gatása szükséges ehhez. De akkor is, azért az, hogy "bárki kezdeményezheti", nem logikus a korábbiakhoz képest, mert ha a testület tagja csak jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági szervezet lehet, itt pedig bárki, akkor ez ott már csak szervezeteket tesz akcióképessé, itt viszont bárkit. Ez így jogilag is egy kicsit pontatlan fogalmazás - elnézést kérek , mert a "bárki"be az egyik barátom 15 éves fiacskája is beleérthető, aki bemegy oda, ő is bárki. Tehát ezeket valahogy precízebb en kellene megfogalmazni. Tehát úgy érzem, amikor az a helyes következtetés érvényesül, hogy a mindenható állam és állami szervezetek helyett magánszervezetekre vagy félmagánszervezetekre bízzuk a szabványosítás ügyét, ez egy nagyon helyes irányvonal, de e gyes kérdésekben ezt jobban meg kellene határozni.
