Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 27 (59. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módósításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP):
646 Ezért került ez előtérbe, racionális megfontolásból, és nem azért, mintha fordított erkölcsi értékíté letünk lett volna, és a vagyonvesztést súlyosabbnak fogtuk volna fel, mint hogy valakinek az életét vagy a szabadságát vették el. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. A képernyőn megjelent Sepsey Tamás neve is. Tájékoztatom képviselő urat, joga és lehetősége van menet közben is felszólalni, de az általános vita végén mindenképpen megadom a szót a válaszadásra. Most kíván szólni? (Sepsey Tamás: Igen.) Tessék, képviselő úr! DR. SEPSEY TAMÁS (MDF) : Köszönöm szépen a tájékoztatást, elnök úr, de ismerem a Házszabályt. Úgy érzem azonban, két reflexiót nagyon röviden el kell mondanom. Az egyik: Mécs Imre képviselőtársam ne úgy próbálja meg beállítani, hogy az 199094 közötti Orszá ggyűlés mellőzte a politikai üldözöttek érdekeit, és hatodlagos dolognak tartotta annak a kárpótlási törvénynek a meghozatalát. De először biztosítani kellett a kárpótlás gazdasági alapját, rendezni kellett a tulajdonviszonyokat. Az 1991. évi XXV. törvényn ek a címében is szerepel, hogy "a tulajdonviszonyok rendezése érdekében" - hogy ennek az országnak a gazdasága el tudjon indulni a magánosítás útján. Mert mindaddig, amíg törvényi szinten nem történt meg annak kimondása, hogy attól lehet majd megvenni az ü zemet, a vállalatot, a földet, a házat, aki a telekkönyvbe bejegyzett tulajdonos, addig politikai üldözöttek esetében sem lehetett szó kárpótlásról, mert nem volt meg a gazdasági alapja. Ez volt az egyik mondanivalóm. A másik pedig: ismételten arra kérem k épviselőtársamat, hogy jogászokkal együtt tanulmányozza a kétfajta életjáradékot. Két különböző jogintézmény olyan szabályairól van szó, amelyeket nem lehet összegyúrni, mert számtalan különbözősége miatt a kettő egymástól eltér. Aki politikai üldözött vol t, arra az 1992. évi XXXII. törvény életjáradéki szabályai vonatkoznak, a vagyoniakra pedig az 1992. évi XXXI. törvény szabályai. Két külön törvényről van szó! A kormány javaslata az 1992. évi XXXI. törvény módosítására önállóan állja meg a helyét; ez visz ont szintén önálló, és a jogosultak számára a politikai üldözöttek kárpótlási lehetőségeit próbálja bővíteni. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megkérdezem Gellért Kis Gábort, kétperces felszólalásra kére lehető séget. (Gellért Kis Gábor: Igen.) Igen - mert szünet előtt már csak kétperces hozzászólásokra látunk lehetőséget. Megadom a szót. GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Röviden reagálnék elsősorban arra, amit az imént Kónya Imre képvis előtársam mondott. Számomra a megszólalása a beismeréssel egyenértékű, amennyiben elismeri annak az erkölcsi sorrendnek a megalapozottságát, amelyet Mécs Imre mondott. Egyszersmind azt is közölte velünk, hogy az előző, MDF vezette kormányzat az erkölcsi me gfontolásokat félretéve, racionális meggondolásokból hozta meg a kárpótlási törvényeket úgy, ahogy meghozta. Tehát nem elsősorban erkölcsi meggondolás, hanem politikai döntés volt emögött. Mert nem hiszem, hogy bármelyikünk vitatná - mert nem vitatható - a zt a sorrendet, amelyet Mécs Imre elmondott, hogy elsősorban azokat kellett volna kárpótolni, akiket az életüktől, másodszor azokat, akiket szabadságuktól fosztottak meg, és utolsósorban azokat, akiket vagyonukban károsítottak meg. A szocialista párt az ak kori vitában is elmondta, hogy elismeri a kárpótlás erkölcsi jogosultságát, azonban a dolog politikailag nagyon nehezen kezelhető. Ez most bebizonyosodott. Nem akarom most megint rekapitulálni az esztendőkkel ezelőtt már elhangzott felszólalásokat, amelyek ben az akkori szocialista felszólalók megjövendölték, hogy a kárpótlási jegyek értéküket vesztik, hogy
