Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 27 (59. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módósításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
644 kell, és ebben a rangsorban a legsúlyosabb injúria azokat érte, akiknek az életét vették el. Sok száz embert végeztek ki '45 óta igazságtalanul - és így tovább, és így tovább. Sőt, még azt is elmondtam akkor - szi ntén az SZDSZ nevében , hogy két évvel korábban, '89. június 16án, amikor a forradalom halottait temettük, látták az első sorokban ott ülő öreg nénikéket, hozzátartozókat, akik fiaikat, gyermekeiket, kivégzett férjüket, társukat gyászolták. Ott hangzott el: "Nemzeti gyászt ülünk ma, amikor emlékezünk, és együttérzünk a hozzátartozókkal, akik évtizedekig lopva és könnyeiket befelé nyelve gyászoltak, s akiknek kései elégtételt kell adni." Akkor azt mondtam: "Azóta majdnem két év telt el, és késik ez a kései elégtétel. Még tovább késik - hát meddig késik? (16.50) Szeretném elmondani - mondtam akkor , hogy '89ben tárgyalásokat folytattunk a Némethkormánnyal, és Németh Miklós kormánya hajlandó volt, kapható volt erre a kártérítésre. Föl is ajá nlott kivégzettenként félmillió forintot. Ez később nem perfektuálódott. '91 márciusában azonban az Antallkormány politikai okokból nem ezt a prioritást vette figyelembe. Annak ellenére, hogy maga Antall József miniszterelnök úr, aki a politikai foglyok e lőtt és a TIB közgyűlésén ígéretet tett egy évvel, fél évvel korábban, hogy ez a kérdés rendeződni fog, ennek ellenére csak jóval később, '92 végére, '92 nyarára készült el a szabadságuktól és életüktől megfosztottak kárpótlására vonatkozó törvény. Ezek té nyek. Harmadikként került sor erre a kárpótlásra, amikorra már az anyagi kárpótoltak jelentős része - vagy nagyobbik része - megkapta kárpótlási jegyeit, akkorra, amikorra a kiosztásra kerülő földek jelentős része már árverés alá került. Ezután éppen a Sep sey Tamás által vezetett Kárpótlási Hivatal rendkívül lassú és hosszadalmas ügyintézése következtében kapták meg hosszú késéssel a politikai foglyok, a munkaszolgálatosok és a többiek a kárpótlási jegyeiket. Akkor levelet is írtam, hiszen mi sem volt könny ebb, mint a szabadságától megfosztott vagy kivégzett ember kárpótlását elintézni. Jogerős bírói papírok voltak, amiket a kárvallottak benyújtottak, egyszerűen be kellett ütni a számítógépbe, és az automatikusan kiadta a határozatot. Ennek ellenére több min t egy év telt el, mire '93ban megkapták a volt elítéltek a kárpótlási jegyeiket. Jogos az ő elkeseredésük, jogos az ő dühük, hiszen zsugorodik a kárpótlási jegyek értéke, nincs már föld, amit kaphatnának, ahogy Sepsey Tamás írja az indoklásában. Ezek után valóban kell valamit tenni. De azért a politikai felelősség kérdését nem sorolhatjuk hátra! Tudomásul kell venni, figyelembe kell venni, hogy utolsóként kaptak a szabadságukért kárpótlást az emberek. A kérdés azonban az, hogy mit lehet tenni. A kormány is mérlegelte ezt a helyzetet, és egy általánosabb életjáradéki törvényt terjesztett be, amely valamennyi eredeti kárpótoltra vonatkozik, és lehetővé teszi, hogy amennyiben 60 évesek elmúltak, akkor nyugdíjkiegészítésszerű, valami kis járadékot kapjanak, am i hosszabb időre elosztva lehetőséget nyújt arra, hogy valamivel megkönnyítse ezeknek az embereknek az életét. Sajnos a statisztika is segít, hogy ez ne legyen túl nagy költség, hiszen Magyarországon a legalacsonyabb az átlagéletkor, így anyagilag túlzotta n nagy kockázatot nem kell vállalni egyik törvényjavaslat elfogadása esetében sem - hiszen már fölmerült az előző ciklusban is, hogy 65 éves korra emeljék a férfiak nyugdíjkorhatárát, de kiderült, hogy az átlagéletkor a férfiak esetében ennél kisebb. Úgy g ondolom, az lenne a leghelyesebb - és még nem késő , amit Juhász Pál javasolt, hogy Sepsey képviselőtársunk a teljesen indokolt és jogos észrevételeit módosító indítványok formájában bedolgozza a kormány törvényjavaslatába, amelyik egy kicsit nagyobb kebl ű, mint az eredeti törvényjavaslat volt - nem az öné, hanem a korábbi kárpótlási törvény. S amennyiben meg lehetne oldani, hogy az életüktől és szabadságuktól megfosztott kárpótoltaknál biztosítva legyen az özvegy
