Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 27 (59. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módósításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF), a napirendi pont előadója: - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF), a napirendi pont előadója:
638 elé az ebben az időszakban elítéltek, internáltak és kitelepítettek kártalanításáról szóló törvényjavaslatot. Ezt követően 1990. március 28án négy országgyűlési határozat születik, amelyekben az Országgyűlés kötelezi a kormányt, hogy t erjesszen elő kártalanítási törvényjavaslatot az 1938 és 1945 között politikai, faji, vallási okokból üldözöttek kártalanításáról. Terjesszen elő törvényjavaslatot az 1945 után törvénytelenül kitelepített németeknek a kártalanításáról. (16.20) Terjesszen e lő törvényjavaslatot a Szovjetunióba hurcolt kényszermunkások kártalanításáról. S legvégül a 37/1990. számú országgyűlési határozati javaslat kötelezi a kormányt arra, hogy az 1945. és 1963. között személyes szabadságukban jogtalanul korlátozottak kárpótlá sáról - akik közé a kitelepítettek, a hadifoglyok, a kényszermunkára hurcoltak tartoznak - terjesszen elő kártalanítási törvényjavaslatot. Tisztelt Országgyűlés! Azért kívántam ezeket a jogszabályokat elmondani, hogy egyszer s mindenkorra talán szakadjon v ége annak a vitának, hogy miért kellett kárpótlási törvényeket alkotni 1990ben, a szabad választások után. Mert jogi kötelezettsége volt ez az Országgyűlésnek! Ha az Antallkormány nem terjeszti be a kárpótlási törvényeket, jogszabálysértést követett voln a el, mert hatályos országgyűlési határozatoknak nem tesz eleget. Megszülettek ezek a kárpótlási törvények. Mindegyik törvényjavaslat beterjesztésénél - tessenek elolvasni a miniszteri expozékat - a kormányzat hangsúlyozta, hogy a kárpótlás részleges. Hogy nem lehet jóvátenni az elkövetett bűnöket, de meg kell próbálni. S azért kell erre megint nyomatékosan utalni, mert számtalan felszólalásban, akár a Háznak azon az oldalán, akár ezen az oldalán minduntalan felhangzik az a jelző, hogy rosszak a kárpótlási törvények. S ilyenkor el kell mondani, nem a törvények rosszak, hanem az az öt évtized volt rossz, ami arra motiválta a törvényhozást, hogy megpróbálja jóvátenni a sérelmeket; amiket csak részlegesen lehetett. Arról nem is beszélve, hogy valójában a kárpót lás nem akkor sikeredett félre, amikor meghozták a törvényeket. Mert az ország gazdasági lehetőségéhez képest ezek a törvények többékevésbé megfelelőek voltak. Sajnos a kárpótlás akkor ment tévútra - és ezt el kell ismerni , amikor a kárpótlási jegyeknek a fedezete bár megvolt, mégsem került felajánlásra a jogosultak javára. Amikor a kárpótlási jegyekért nem tudtak a jogosultak állami vagyont vásárolni, akkor fordult visszájára a kárpótlásnak az erkölcsi tartalma. Egyre több és több kárpótlásra jogosult é rezhette úgy, hogy őt becsapták. Mert az államtól kapott egy papírt, s az állam privatizációs szervezetei élén olyan vezetők álltak - és ne tessék ezt demagógiának venni, de azért el kell mondani , akiknek nem voltak anyagi gondjaik, mert 5600 ezer forin tos havi jövedelmet élveztek, 30 millió forintos lakásvásárlási kölcsönt vehettek fel. Ezek az emberek nyilvánvalóan nem törődtek azzal, hogy adjanak vagyont azoknak, akiket az élet viharai megaláztak; sokuknak az életét tették tönkre. Az én törvényjavasla tom tavaly szeptemberben lett benyújtva. Tavaly szeptemberben, mert akkor már lehetett érezni, hogy sajnos a vagyonkezelő szervezetek vezetése - bár a személyi állomány részben kicserélődött - felfogásban nem változott meg; továbbra sem lesz kárpótlási jeg y ellenében vagyon. Ezért úgy gondoltam, módot kellene adni a politikai üldözötteknek, hiszen ez a törvény, az 1992. évi XXXII. törvény az ő kárpótlásukról szól, hogy tudják módosítani a korábbi, elhibázott döntésüket. Akkor, amikor kárpótlás gyanánt életj áradékot jelöltek meg a kárpótlás módjaként, joggal bízhattak abban, hogy fel tudják használni jegyüket, és lemondtak az életjáradékról. Az élet bizonyította, hogy esetükben ez rossz döntés volt, mert a jegyükkel nem tudtak semmifajta vagyont vásárolni. Ez ért arra kérem a tisztelt Házat, támogassa azt az elképzelésemet, hogy mindazok a kárpótlásra jogosultak, politikai üldözöttek, akik még rendelkeznek az eredeti jogon megkapott kárpótlási
