Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
605 Külügyminiszter úr megállapításai szerint ez komplex kérdés, amit nemcsak a külpolitika oldaláról kell komplex módon értelmezni, hanem ugyanilyen formában szükséges értelmezni a belső részét i s. E tekintetben fogalmaznám meg elsősorban kifogásaimat, nevezetesen azzal kapcsolatban, hogy bár a célokkal és a deklarált szándékokkal kapcsolatban természetesen minden esetben egyezik a véleményünk, de a gyakorlati lépésekben nem, ugyanis most hozták l étre azokat a kormányközi vagy tárcaközi szervezeteket, amelyeknek alapvető feladata az egész komplexum kidolgozása, hogy milyen kérdéseket kell megoldani. Nagyon jó lenne, ha a honvédelmi bizottság vagy a parlament is ismerné annak a programnak a tartalmá t, amelyet a miniszterelnök úr Essenben átadott az ott jelen levő kormányfőknek. Sajnos mi itt a parlamentben ezt nem ismerjük. A másik dolog, amit nagyon röviden szeretnék érinteni: nyolc hónap után első alkalommal szóba került az is, hogy - s nem szó sze rint idézem miniszterelnök úr szavait - másképp kell a haderőhöz viszonyulni ebben az egész kérdéskomplexumban. Ez annál is inkább fontos, mert a biztonsági környezettel és a kockázati tényezőkkel kapcsolatban külügyminiszter úr megállapításait csak alá le het támasztani; s ez tényleg nagyon lényeges és fontos kérdés. Ugyanakkor a mostani gyakorlati lépések, amelyek most történtek és történnek, a haderőt olyan helyzetbe hozzák - erről teljesen érthető és reális képet adtak az illetékes tárca vezetői , hogy a haderő tulajdonképpen működőképességének utolsó pontjához érkezett. Mindez szükségessé teszi, hogy a kormány és a különböző tárcák tevékenységét meghatározó úgynevezett komplex programban ezek megfogalmazódjanak, és akkor világossá válik, hogy a kényszer költségvetés haderőleépítést jelent, nem pedig haderőreformot, s hogy hol vannak azok a kulcspozíciók, amelyeket meg kell tartani annak érdekében, hogy majd integrálható legyen az a szervezet, amely ennek kapcsán kialakul. Ez annál is inkább fontos - ahog y miniszter úr is fogalmazott , mert a mozgásteret a messzemenőkig ki kell használni. Ha a létrehozott mozgásteret úgy bővítjük ki, hogy - egy majdani politikai döntést követően - felkészültek legyünk az azonnali csatlakozásra, az természetesen jó nekünk. Ha azonban olyan állapotot teremtünk, amely ezt a mozgásteret beszűkíti - legyen ez bármely terület, de most a legfontosabb területet, a biztonságot szeretném aláhúzni , az természetszerűen hátráltatni fogja tevékenységünket. Éppen ezért mélységesen egye t tudunk érteni azokkal az elképzelésekkel, hogy a parlament és az illetékes bizottságok minél hamarabb ismerjék meg azokat a rövid, közép- és hosszú távú programokat, amelyek az euroatlanti integrációhoz való csatlakozásunkat és annak végrehajtását lehető vé teszik. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt frakciójából; őt Kelemen András képviselő úr követi. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, eln ök úr. Tisztelt Ház! A kormány külpolitikájának három pillére közül arról szeretnék néhány szót mondani, amelyben a sokat emlegetett hatpárti konszenzus a legerősebbnek látszik: az európai integráció kérdéséről. A konszenzus itt látszik a legerősebbnek, hi szen a magyar parlament pártjai közül senki nem vitatja, hogy a magyar elmaradottság felszámolására, Magyarország modernizációjára erőforrásokat - azaz tőkét, technológiát , piacokat csak az Európai Unió biztosíthat. Ebből következően senki nem vitatja, h ogy az ország eminens érdeke, stratégiánk legfőbb célja az európai, az euroatlanti közösségbe való integrálódás. Csakhogy, tisztelt Ház! Egyetértek miniszterelnök úrral abban, hogy amennyiben Magyarországot az euroatlanti közösség tagjai közé fogadja, ez - eltérően a legutóbb csatlakozott három országtól - nem elsősorban gazdasági racionalitás szülte megfontolásból történik, hanem politikai döntés lesz, s nekünk elsősorban azon kell gondolkoznunk, mit tehetünk annak érdekében, hogy ennek a politikai döntésn ek a meghozatalát meggyorsítsuk.
