Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÁDÁR BÉLA (MDF):
598 Tisztelt Ház! Ahogy annak idején a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok hozzájárultak az emberiség történelmében a politikai demokráciák megszületéséhez, minden bizonnya l ezen kapcsolatok erősödése is hozzájárul majd a meglevő demokráciák erősödéséhez. A napi gyakorlati politizálás teremtheti meg azt a légkört, amelyben szomszédaink kooperatívvá válnak. Éppen ezért itt is üdvözlendő, hogy a kormány nagy diplomáciai aktivi tást mutat a környező országok felé. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Képviselő úr, figyelmeztetem, hogy kimerítette felszólalási idejét. DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ) : Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Éppen a végére értem úgyis a mondandómnak. Egyetlen mondat ot engedjenek meg: Mindez, ami itt elhangzott, rendkívüli felelősséget ró ránk, és még fontosabbá teszi azt, hogy a múlt fölött nem kell merengeni, hanem a jövő felé fordulva kell keresni a megoldásokat. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mári a) : Megköszönöm Mészáros István felszólalását. Megadom a szót Kádár Bélának, a Magyar Demokrata Fórum részéről; őt követi majd Kocsi László, a Magyar Szocialista Párt részéről. Megadom a szót. DR. KÁDÁR BÉLA (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgy űlés! Bármilyen vonzó is egy hivatásos külügyér számára a klasszikus nagy diplomácia vagy a biztonságpolitika területe, azért mindnyájunknak tisztában kell lenni azzal, hogy egy külgazdaságérzékeny kis ország külpolitikai érdekei és értékei alapvetően gaz dasági meghatározottságúak. A gazdaságban folyó, az erőforrásokért és a piacokért folytatott verseny eredményei döntik el egy ország hosszú távú fejlődési pályáját. Ott kezdeném, ahol a miniszter úr befejezte: a Magyarországképalakítással. 1956, a reformp olitika, a szociális piacgazdaság keretében elinduló rendszerváltás eredményei alapján Magyarország nemzetközi megítélése hosszú idő óta rendkívül kedvező volt. Ezért érezzük át rendkívül nagy szomorúsággal azt, hogy a legutóbbi évben - és különösen a legu tóbbi hetekben - megszaporodtak a magyar hajó zátonyra futásával, a magyar gazdaság mexikanizálásával, a pénzügyi összeomlás veszélyével foglalkozó különféle külföldi helyzetmegítélések, amelyek tulajdonképpen két évtizedig tartó és két generáció országkép javító munkáját küldik az enyészetbe. Ez nem egyszerűen nemzeti önérzet vagy honfibú kérdése, hanem egy jövőképalakítási deficit, amely az elmúlt évben is egymilliárd dolláros tőkeimportveszteséggel, meginduló tőkekivonással, a nemzetközi üzleti élet kiv áró magatartásával járt számunkra. Megfizettük ezt. A külpolitikai vezetés elgondolkodotte azon, hogy ez vajon csak a kedvezőtlen külső csillagállás következménye, hogy a térségünk iránti nemzetközi bizalom megcsappant, avagy netántán mi magunk is, a korm ányzati szféra is felelős ezért? Hányszor hangzottak el itt, egészen egyedülálló módon, felelős kormányzati személyek ajkáról olyan megállapítások, hogy az ország pénzügyi összeomlás veszélye előtt áll, finanszírozhatatlanná válik? Hányszor fordult elő a k özelmúlt történetében, hogy bizonyos erőcsoportok belpolitikai pozícióik javítása érdekében próbáltak nehéz gazdasági helyzettel riogatni! Miért nem tett a külpolitikai vezetés semmit az ellen, hogy a nemzetközi tömegtájékoztatás egy része, a magyar tömegt ájékoztatásra vagy azt ellenőrzendő, kormányzati erőtényezőktől kapott információkra hivatkozva, zavartalanul közölhessen országképet rontó információkat? Ezért nagyon súlyosan fizetnünk kell, esetleg sok év kemény munkájával; ilyenkor az országképalakító munkának a külpolitikai tevékenység előterében kell állni.
