Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KERESZTES SÁNDOR (KDNP):
591 Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányprogram kül- és biztonságpolitikájával foglalkozó fejezete úgy fogalmaz, hogy a magyar külpolitika egyik célja, hogy garantálja az ország biztonságát és hogy a térség fő biztonsági kockázatait nem a katonai támad ás, hanem a stabilitás hiányával összefüggő kockázatok jelentik. Ezeket a kockázatokat kell a külpolitikának a minimálisra csökkentenie. Ebben a kockázatcsökkentésben alapvető szerepe lehet a NATOnak. Azt hiszem, ebben konszenzus van a parlamenti pártok k özött is, hogy hazánk stratégiai célja a NATOtagság mielőbbi elérése. A kormányzat ennek elérésére intézkedési tervet dolgoz ki a megfelelő lépések koordinálására. Elengedhetetlen, hogy az Országgyűlés áttekintse és biztosítsa a civil kontroll, a szerveze ti és költségvetési átláthatóság minden jogszabályi feltételét, biztosítsa a hadsereg közép- és hosszú távú fejlesztését, a csatlakozás törvényi feltételeinek megteremtését. Elengedhetetlen, hogy megkezdődjenek a szakmai viták arról, hogy hazánk milyen NAT Otagságot akar. Véleményem szerint Magyarország célja a teljes jogú tagság, nemcsak a NATO politikai szervezetében, hanem az integrált katonai szervezetben is. Hazánk nemzetközi megítélésén csak tettekkel segíthetünk. Tettekkel: az integráció feltételeine k mielőbbi megteremtésével. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Rácskay Jenő felszólalását. Megadom a szót Keresztes K. Sándornak, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről... (Közbeszólás: Keresztes Sándornak) ..., bocsánat, elnézést kérek, Keresztes Sándornak, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Őt követi majd Hegyi Gyula, a Magyar Szocialista Párt részéről. Megadom a szót. DR. KERESZTES SÁNDOR (KDNP) : Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A szűkre szabott idő miatt csak néhány kérdést szeretnék a tisztelt képviselőtársaimnak megemlíteni és a miniszter úrnak, aki talán hasznosítani tudja felvetéseimet feladatának teljesítése közben. A második világháború után azt az európai konstrukciót, amely felé mi most köze ledünk, pártunk eszmeiségét valló három kiváló politikus: De Gasperi, Adenauer és Schuman alakították ki egy közös koncepció alapján. E koncepció alapján fejlődtek ki ezek a szervezetek és az ezeket szabályozó jogintézmények. Mi ide törekszünk. Ezek a szer vezetek azonban az alapító és az azóta hozzá csatlakozott tagoknak a politikai, gazdasági érdekeit képviselik. Éppen ezért támasztanak velünk szemben bizonyos követelményeket, amelyekről már bőven hallottunk, de amelyek nem mindig teszik lehetővé érdekeink szerint a teljesítést, illetve nehézségeink vannak ezzel kapcsolatban. Egy tagország jól értesült személyisége azt érzékeltette, hogy az Európai Unió nem szeretné, ha újabb országok közötti feszültségek nehezítenék belső életét. Kerülni kívánta azonban a látszatát is annak, hogy a feszültségek rendezése előfeltétele lenne az új tagok felvételének. Azt, hogy az Európai Unió mely országokat vesz fel tagjai sorába, számos körülmény mérlegelése alapján döntik majd el, s ezek között a jószomszédi viszony csak egy, és nem döntő fontosságú tényező. Azt is elmondta, hogy a franciák szuggerálni szeretnék, hogy ez a rendezés történjék meg még márciusig, az európai stabilizációs egyezmény megkötése előtt. (12.50) Az előbb említett személyiség ehhez hozzá tette, hogy ilyen értelmű közösségi állásfoglalás nincs, csak abban van egyetértés, hogy a konferenciának a jószomszédi viszonyok megteremtését kell előmozdítania. Tehát bizonyos fokig ez reményt nyújt arra, hogy ebben a kérdésben segítséget is várhatunk, annál inkább, hiszen mi a csatlakozási törekvéseinket ugyanolyan eszmeiség alapján, a szubszidiaritás és a szolidaritás eszméje alapján szeretnénk megfogalmazni, elérni és a szomszéd országokkal a bizonyos áhított kiegyezést vagy megegyezést ezen elvek ala pján szeretnénk, nem a rivalizálás, hanem a korrekt partneri viszony megteremtése útján.
