Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
587 nemzetközi dokumentumokban lefektetett jogoknak, továbbá hisszük, hogy a népek között felmerült vitákat és feszültségeket békés eszközökkel, a valóságos viszonyokból kiindulva igazságosan és a jogos sérelmek orvoslásával lehet é s kell megoldani. A korunkban oly gyakori területi vitákat illetően fő rendezőelvnek az etnikai elvet tartjuk, a világ bármely országáról, népéről, népcsoportjáról lett légyen is szó. Ellenfelei vagyunk az erőszaknak, így a második világháború utá n kialakult határok erőszakos megváltoztatásának is. Ellenben igenis hívei vagyunk a tárgyalásos rendezésnek, melynek során a jogos igények figyelembevételével az igazságosság és méltányosság jegyében oldják meg a vitás kérdéseket, és így, ezen az alapon e gyengetik a népek megbékélésének és barátságának útját. Ebből kiindulva értékeljük a trianoni és párizsi szerződést is. Hitünk szerint bárki tárgyilagos szemlélő számára nyilvánvaló lehet, hogy a lelkek békéje, a közeledés és igazi megbékélés a magyarság é s a Dunavölgyi népek között csak a legkirívóbb igazságtalanságok orvoslása alapján lehetséges. Ezek tehát röviden a tézisek: barátság és béke, vitás kérdések békés rendezése, etnikai elv és autonómia, Dunavölgyi népek megbékélése a kulcsszavak, amelyekre elgondolásaink épülnek. Mindezek tökéletesen felelnek meg a legjobb hagyományainknak. Pontosan rímelnek arra, amit Széchenyi így fejezett ki: "Nyújtsatok kezet, drága hazafiak, egy honnak külön nemzetiségű, de mégis rokon fiai, rokon reményei, és ne hagyj átok magatokat elidegeníttetni" - Hunnia, 107. lap. Vagy amit Kossuth ír: "Az ég nevére kérem a magyar, szláv és román testvéreket, borítsanak fátyolt a múltra, s nyújtsanak egymásnak kezet." Itt szeretném megjegyezni, hogy - bár nem tartozik szorosan a tá rgyhoz - amikor keresztény és nemzeti pártként határozzuk meg magunkat és törekvéseinket, akkor se az ellenforradalmi korszak szótárából merítjük fogalmainkat, hanem közvetlenül magától Széchenyitől, és ha netán kételkednék valaki, üsse fel a Világ 1831es kiadásának 509. lapját. Béke, barátság és együttműködés jegyében álló téziseink ellenére is furcsállkodva olvassuk a kormányprogram XIII. rész második bekezdését, amelyből arról értesülünk, hogy miután hadseregünk se megfelelő létszámú, se kellő ütőerejű, a külpolitikának kell gondoskodnia, hogy "Magyarországnak ne legyenek ellenségei, csak barátai, akikre minden körülmények között számíthat". Komoly dolgokról lévén szó, eszem ágában sincs, hogy élcelődjem vagy tréfálkozzam, mégis, ha a legenyhébb formában is, de fel kell tennem a kérdést: komolyan gondoltae, kellően megfontoltae a dolgokat a szerző, amikor papírra vetette az idézett kijelentést? Történelemtanár lévén természetesen tisztában vagyok vele, hogy mióta civilizáció létezik, diplomácia is van, és korántsem csak a fegyvereké a szó. Ám kizárólag vagy döntően diplomáciára, szerződésekre alapozni egy ország biztonságát, annyit jelent, mint teljesen kiszolgáltatni, mindenfelől sebezhetővé tenni az országot. (12.30) A két dolog közt - tudniillik a dip lomácia és a fegyveres erők közt - szoros összefüggés van. Az a diplomácia pedig, amely mögött nem áll komoly erő, nem érhet el komoly eredményeket. És ismét hangsúlyozom, döntően diplomáciai tevékenységre, szerződésekre alapozni egy ország biztonságát tel jesen komolytalan, nevetséges elképzelés. Még a békeszerető, semlegességéről híres Svájc is jelentős erőket tart fegyverben és gyakoroltat állandó jelleggel, nyilván nem önmagáért, l'art pour l'art, hanem biztonsága és annak érdekében, hogy alkalmasint meg felelő fogadtatásban részesíthesse a nemkívánatos betolakodókat. Messze vannak ugyanis még azok az idők, amikor a farkas mellé fekszik a bárány, a kecskegida mellé a párduc, a fegyverekből kapát, a dárdákból metszőkéseket csinálnak, és nép népre kardot töb bé nem emel, hadakozást nem tanul. Ha egy országnak nincs megfelelő hadereje, nem az a megoldás, hogy a külügyre helyezik a védelem terhét, hanem az, hogy azonnal és haladék nélkül tesznek meg mindent a megfelelő védelem létrehozása és kiépítése érdekében. A biztonság és az ezt biztosító erő elsőrendű tényező minden ország életében.
