Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BÁRSONY ANDRÁS (MSZP):
564 És fordítva: egyetlen magyar és egyetlen nem magyar se vesszen el a lélekbe zárt hazánk számára. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Für Lajos vezérsz ónoklatát. Megadom a szót Bársony Andrásnak, a Magyar Szocialista Párt részéről, őt követi majd G. Nagyné Maczó Ágnes, a Független Kisgazdapárt részéről. BÁRSONY ANDRÁS (MSZP) : Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság külpolitikájának hár om alappillére, jóllehet újra lett fogalmazva az új kormány megalakulásakor, nem újdonság a magyar közvélemény számára. Ezeket az alapértékeket nem egy másodperc alatt, valamely kormány megalakulásakor vagy valamely választás eredményének kihirdetésekor fo galmazták meg. Ezek az alapértékek a magyar külpolitikát nem is négy vagy öt éve jelzik. A magyar külpolitika hosszú időn keresztül formálódott és formálódik továbbra is, nem tekinthetünk el annak a nemzetközi környezetnek a hatásaitól, amelyben Magyarorsz ág népe, a magyar nemzet él és dolgozik. Úgy gondolom, hogy ennek a mai politikai vitanapnak nemcsak a kormány külpolitikája a témája, hanem témája kell legyen az is, hogy mit tehet a Magyar Köztársaság parlamentje, mit tehetnek a Magyar Köztársaság parlam entjében helyet foglaló képviselők annak érdekében, hogy elfogadtassák a közösen kialakított külpolitikai célokat mind az ország határain belül, mind az ország határain kívül. Ha van külpolitikai konszenzus Magyarországon, márpedig ez az elmúlt jó néhány é vben mindig és mindenkor elhangzott, akkor úgy gondolom, hogy az alapvető célok tekintetében nincs olyan politikailag jelentős erő Magyarországon, amely ezeket az alapvető célokat kétségbe vonná. Kérdés persze, hogy a célok elérésének útjaiban vane politi kai konszenzus. Úgy gondolom, hogy itt taktikai és stratégiai különbségek már vannak a parlamentben helyet foglaló pártok között. Azt azonban látni kell és érzékelni kell, hogy ennek a konszenzusra való törekvésnek mindenképpen területe a külpolitika, a po litikacsinálásnak a parlamenti dimenziója. Én ezért igazából ezzel szeretnék foglalkozni, a közös felelősségünkkel szeretnék foglalkozni, mert úgy gondolom, hogy a kormány felelősségét, a köztársaság parlamentje által választott kormány felelősségét illető en Kovács miniszter úr expozéja világosan fogalmazott, és nyilvánvalóan a válaszában is erre fog kitérni. Az európai politikai színtéren sok olyan nemzetközi szervezet működik, amelyben a Magyar Köztársaság parlamentjének képviselői teljes joggal vagy megf igyelői státusban helyet foglalnak. Ennek a politikai konszenzusra törekvésnek egyik ékes jele volt az, amikor az új kormány megalakulását követően a nemzetközi testületekbe delegált magyar delegációk összetételénél nem a kialakult parlamenti számarányokat vettük figyelembe, hanem azt, hogy valamennyi párt kifejthesse álláspontját a nemzetközi fórumokon. És ennek azért van jelentősége, mert illusztrálni kell azt, hogy a magyar külpolitika nem egyszerűen egy kormány sajátja, hanem az a Magyar Köztársaság par lamentjének sajátja. Ebben a vonatkozásban mindenképpen külön kell szólni az Európa Tanácsról, az Európa Tanács parlamenti közgyűléséről, mert meggyőződésem szerint, jóllehet minden példa sántít egy kicsit, de az előszoba példája az európai teljes integrác ió előszobájaként mindenképpen ebben összefüggésbe hozható. Amikor együtt dolgozunk Európa döntő többségének választott parlamenti képviselőivel, akkor látnunk kell, hogy ebben a parlamenti közgyűlésben kifejtett álláspontunk ké tszeresen meghatározó. Illusztrálja azt, hogy miközben teljes integrációra törekszünk Európa nyugati felével, aközben e céljaink nem irányulnak más országok ellen, hanem éppen elősegíti a magyar parlamenterek tevékenysége más országok integrációs törekvése it is. Hozzátéve és fenntartva azt a lehetőséget, hogy ezek csak közösen vállalt értékek mentén valósulhatnak meg.
