Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
551 Együttműködési Szervezetnek, hogy mindvégig biztosítsa az orosz kormány együttműködését, hiszen az orosz kormány egy etértése, együttműködése nélkül sem az EBESZnek, sem semmilyen más szervezetnek nincs igazából lehetősége a rendezés előmozdítására. Azt is világosan kell látni, hogy a rendezésnek az orosz föderáció alkotmányának, az orosz föderáció területi integritásán ak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet alapelveinek szellemében, ezek tiszteletben tartásával kell végbemennie. Tisztelt Ház! Magyarország nemzetközi mozgástere szempontjából igen fontos és pozitív, hogy az euroatlanti közösség az integrác ió kibővítése mellett foglalt állást, és úgy tűnik, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlanná vált: az Európai Unióban elfogadták a bővítés stratégiáját - az esseni csúcsértekezlet hagyta jóvá az erre vonatkozó dokumentumot. És ami ugyanilyen fontos: ennek a dokumentumnak, a bővítés stratégiájának a kimunkálásába - ha szerény mértékben is - bevonták a hat társult országot. Azok a találkozók pedig, amiknek megtartásáról döntés született Essenben - így az évi rendszeres csúcstalálkozók, a külügyminiszteri tal álkozók, a szakminiszteri találkozók , lehetővé teszik azt, hogy a hat társult ország - köztük Magyarország is - a jövőben még aktívabban vegyen részt a csatlakozási stratégia további finomításában, és reményeink szerint bekapcsolódási lehetőséget kapjana k az 1996ban esedékes, a bővítés hogyanjáról, mikéntjéről, a bevonni kívánt országok köréről is állást foglaló kormányközi konferencia előkészítésébe. A NATOban megszületett a "Partnerség a békéért" program, amely nem a tagság előszobája - ahogy a NATOb an fogalmaznak , de kétségtelen tény, hogy hozzásegíti az abban részt vevő országokat a NATOkonformitás megteremtéséhez. A NATOban is megkezdődött a külügyminiszteri tanács tavaly decemberi döntése értelmében a bővítés feltételeinek az alapos és konkrét tanulmányozása, a bővítés következményeinek az alapos és részletes vizsgálata. Kétségtelen tény: mind az Európai Unió, mind a NATO bővítésével kapcsolatban vannak ellentmondó nyilatkozatok. Egyes nyilatkozatok a bővítés gyorsítását, mások az óvatos előreh aladást szorgalmazzák. Az azonban mindenképpen pozitív, hogy a bővítés elleni állásfoglalások már eltűntek. Az ellentmondó, hullámzó nyilatkozatok természetesen jelzik, hogy mind az Európai Uniónak, mind a NATOnak nehéz döntések sorozatát kell meghoznia; jelzi, hogy a tagállamok nemzeti érdekei eltérőek; jelzi az óvatosságot, és jelzi azt is, hogy vannak bizony a bővítéssel kapcsolatban bizonyos fenntartások - nem a bővítéssel általában, hanem a hogyannal, a mikénttel, illetve a bővítés körével kapcsolatba n. Ez Európai Unióban az öt nagy tagállam nyilván tart attól, hogy az újonnan belépők tovább növelik a viszonylag kis országok súlyát a szervezeten belül a döntéshozatalnál. Azok az országok, amelyek nettó befizetők az Európai Unió különböző alapjaira, att ól tartanak, hogy az ő terheik növekedni fognak, hiszen az újonnan csatlakozó országok a viszonylag szegényebb, fejletlenebb országok sorát fogják gyarapítani az Európai Unióban. Azok az országok, amelyek az elmúlt években ECUmilliárdokat kaptak támogatás ként az Európai Unió különböző alapjaiból, attól tartanak, hogy az újonnan belépők a rájuk eső támogatást fogják csökkenteni. Mindenkiben van továbbá bizonyos aggodalom, hogy az az intézményrendszer - amely eredetileg, a római szerződéssel, hat ország együ ttműködését, majdani integrálódását volt hivatott szolgálni, és amelyet fokozatosan és folyamatosan adaptáltak a bővüléshez, amelynek most tizenöt tagállam együttműködésével, integrációjának feladataival kell megbirkóznia - hogyan fog működni akkor, ha a t agországok száma húsz fölé emelkedik, netán a harmincat fogja közelíteni. Kulcskérdés ezért az Európai Unióban a bővítés szempontjából az intézményi reform. Legalább ilyen - ha nem súlyosabb - kérdés a közös agrárpolitika, ennek a reformja, ennek hozzáigaz ítása az új tagállamok igényeihez, pontosabban a bővítés szükségleteihez. Az is jól érzékelhető, hogy az Európai Unió bővítésével kapcsolatban a tagországoknak bizonyos értelemben eltérőek a prioritásai. Vannak országok, amelyek úgy gondolják, hogy elsősor ban a
