Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 21 (57. szám) - Dr. Homoki János (FKGP) - a belügyminiszterhez - "Pecunia non olet, azaz a pénznek nincs szaga?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP):
504 nevében gondolkodik. Úgy gondolom, azt nem szabad kétségbe vonni, az tény, hogy a magyar nemzet 15 millió lélekből áll. Úgy gondolom, azon lehet vitatkozni, hogy a korábbi miniszterelnök úr kijelentése - miszerint lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti magát, kötie a jelenlegi kormányt, de hadd idézzem ezzel kapcsolatba n Sütő Andrást: "Senki, aki a nyomába lép, senki, aki utána jön, nem kerülheti őt meg abban, amit a határon túli magyarokért cselekedett." Úgy gondolom, hogy a Maros Magyar Autonóm Tartomány precedens példája Katalónia és DélTirol esete. Igenis, a magyars ág fennmaradásának egyetlen biztosítékát jelenti Romániában, ha területi autonómiát is fog kapni - természetesen a magyarság által lakott összefüggő területeken, részeken. Ha ez nem következik be és nem kerül az alapszerződésekbe, akkor úgy gondolom, egy v isszafordíthatatlan és befejezetlen folyamat indul meg. Ezzel a fenntartással elfogadom a miniszter úr válaszát. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Képviselő úr elfogadta a miniszteri választ. Dr. Homoki János (FKGP) - a belügyminiszterhez - "Pecunia non olet, azaz a pénznek nincs szaga?" címmel ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Tisztelt Országgyűlés! Dr. Homoki János képviselőtársunk, Független Kisgazdapárt... (Zaj a b al oldalon.) ... interpellációt nyújtott be a belügyminiszterhez "Pecunia non olet, azaz a pénznek nincs szaga?" címmel. Dr. Homoki János képviselő urat illeti meg a szó. DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP) : Tisztelt Belügyminiszter Úr! A közelmúltban a BM Művelődési H ázban, az ön jelenlétében tartott sajtótájékoztatón Móczár Péter autóversenyző és vállalkozó, a Police Magyar Közbiztonsági alapítvány kuratóriumának elnöke bejelentette az alapítvány létrehozását. Meghirdetett célja: a rendőri személyi állományt segítése és a szolgálat közben elhunytak hozzátartozóinak támogatása. Ezek a tények mind a közvéleményt, mind pedig engem - mint a rendőrség jelenlegi súlyos anyagi helyzetéért aggódó országgyűlési képviselőt és magyar állampolgárt - örömmel töltöttek el. Végre aka dt egy becsületes vállalkozó, aki anyagi eszközeit felajánlva segíteni akar a rendőrségen, noha ezt az állami költségvetésből kellene megoldani. Mindezen jó érzések után elolvastam az újságokban "A száguldó főkurátor", majd a "Meghallgattuk a főkurátort is " című cikkeket, ami után azonnal elmúlt a jókedvem, sőt aggodalom kezdett úrrá lenni rajtam. Móczár úr ugyanis - miként azt miniszter úr azóta már bizonyára tudja - adós egy közlekedési kihágás következményeinek teljesítésével. Az említett újságcikkből ki tűnően ugyanis 1994. december 15én a 2es főúton 100120 kilométeres sebességgel száguldott, és a feltartóztatni szándékozó rendőrjárőr csak Göd belterületén tudta megállítani. (Derültség, általános zaj.) Ellenőrzéskor kiderült, hogy a gyorshajtást olyan járművel követte el, amelynek nem volt érvényes műszaki vizsgája, zöld kártyája, de volt - igaz, jogellenesen - kék lámpája. Amikor a tényállást jegyzőkönyvezték, Móczár úr, magasabb kapcsolataira hivatkozva - a hatósági figyelmeztetés ellenére, a rendszám nélküli gépkocsival elszáguldott. Másnap visszament a helyszínre és - gondolom, a helyi rendőrök nagy örömére - lett rendszám, érvényes műszaki vizsga, forgalmi engedély. Közlekedési kihágásért első fokon - nem jogerősen - elítélték, de az erről szóló hat ározatot nem vette át, az "a címzett ismeretlen helyen tartózkodik" felirattal érkezett vissza az eljárást lefolytató budapesti V. kerületi rendőrkapitánysághoz.
