Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 6 (52. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - PANCZA ISTVÁN (FKGP):
48 Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai nak 1993. évi költségvetéséhez öt képviselőtársunk jelezte hozzászólási szándékát. Most Pancza István képviselőtársunk következik, a Független Kisgazdapártból; őt követi Keller László, az MSZPből. PANCZA ISTVÁN (FKGP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ked ves Képviselőtársaim! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló T/400. számú törvényjavaslat tárgyalásánál az Országgyűlés ismét rossz példát mutat az országnak. Az államháztartási törvény keményen szankcionál ja például az önkormányzatokat, ha a költségvetési beszámolójukról szóló rendeletet nem hozzák meg kellő időben - most viszont 1995ben tárgyaljuk egy 1993. évről szóló költségvetés végrehajtását. Azt hiszem, képviselőtársaim többsége számára ez a törvény nem tűnik jelentősnek, hiszen régen elköltött pénzről van szó - tehát a teljesítés már nem befolyásolható , és a még függőben lévő kérdések sem tűnnek lényegesnek. Ennek ellenére feltétlenül szükséges alaposan foglalkozni a törvényjavaslattal, hiszen egyr észt az államháztartás egyik legneuralgikusabb pontjáról, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól van szó, másrészt komoly tapasztalatokat lehet levonni abból a folyamatból, amely a társadalombiztosítási reform keretében indult meg. (18.50) Általá nosságban örvendetesnek lehet tekinteni, hogy a társadalombiztosítási alapok hiánya - különösen a nyugdíjbiztosítási alapé - 1993ban a tervezett alatt maradt. Ezek az adatok várhatóan garanciát nyújtanak arra, hogy a társadalombiztosítás profiltisztításáv al meg lehet teremteni a jövőben a kívánt egyensúlyi állapotot. A közismerten igen jelentős kintlevőségekről ugyan a beszámoló semmilyen információt nem ad, de jól látható, hogy ezek részleges behajtása is lehetőséget nyújt a szükséges fedezet megteremtésé re. A törvényjavaslat eldöntendő kérdése az 1993. évi hiány rendezése, amelynek megoldására rögtön két alternatíva is rendelkezésre áll. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló törvény szelleméhez egyértelműen az "A" változat áll közelebb. Azokat a kötelezettségeket, amelyeket az Országgyűlés megszabott, teljesíteni kell, ellenkező esetben komolytalanná válik a törvényhozás. Az át nem adott vagyon hozamát tehát mindenképpen szükséges biztosítani. Az egészségbiztosítási alap esetében arról sem szaba d megfeledkezni, hogy a hiány fedezésére javasolt "B" változat - a 6. § (1) bekezdés c) pontja - nem illeszkedik az eredeti törvényhez. Ugyanis a törvény hosszú távú - és nem egyéves lejáratú - értékpapírkibocsátásra ad lehetőséget, azaz a kapott felhaszn álásra (sic!) nem lehet hivatkozni. Erre csak az 1995. évi költségvetési törvény nyújt módot. Meg kell jegyezni, hogy ez a gyakorlat terjed, tehát egyegy adott törvény kapcsán nem történik meg minden esetben a kapcsolódó jogszabályok összhangba hozatala. Kétségtelen, hogy az alap hiányának rendezéséhez szükséges 14 milliárd forint kifizetése a költségvetés számára gondot okozhat. Ugyanakkor a törvényjavaslat indokolása is leszögezi, hogy kicsi a valószínűsége annak, hogy a kérdés értékpapírkibocsátással m egoldható legyen. A társadalombiztosítás 1993. évi hiányának mintegy harmadát egyetlen tétel, a gyógyszertámogatás költségeinek nem tervezett növekedése okozta. Ez a probléma lassanként krónikussá válik. Csak reménykedni lehet, hogy a népjóléti miniszterne k a napokban kiadott - az új támogatási rendszert szabályozó - rendelete végre valamilyen megoldást hoz, bár a körötte kibontakozott szakmai vita arra mutat, hogy talán ez sem az igazi megoldás. Mindenesetre egyértelmű: a gyógyszertámogatás költségadatai r égen az illetékes szervek rendelkezésére álltak, nem lett volna szabad ilyen sokáig várni a megoldással. A társadalombiztosítás területén az 1993. év átmeneti év volt. Az áttérés az új elszámolási, teljesítményösztönzési formákra igen nehezen teszi lehetőv é, hogy az egyes költségtényezők, ezek felhasználása elemezhető legyen. Ezért - már a jövő költségvetési feladataira gondolva - kell a
