Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 13 (94. szám) - Dr. Kávássy Sándor (FKGP) - a külügyminiszterhez - "Miért a nagy csend és hallgatás a kormány részéről a beregi magyar autonóm körzet ügye körül?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
4420 A vádaskodá st nem én tettem - a Népszabadságban megjelent cikkből idéztem, mint ön is ismeri. Tehát ha vádaskodásnak tartja, akkor a szerkesztőségnél kellett és lehetett volna Lépes doktor úrnak cáfolni az állításokat. Végül: az ön érdekében nem tudom elfogadni, mini szter úr, a választ. Nem szeretném, ha ön lenne az első és utolsó egészségügyi miniszter, akinek a kezei közül - hogy mondjam... - szóval elorozták az egészségügyet működési ideje alatt. Kíváncsi vagyok, melyik képviselőtársam tudja a választ elfogadni. Én nem. Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Interpelláló képviselőtársunk nem fogadta el a választ. Megkérdezem ezért a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadjae a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kös zönöm szépen. Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 158 igen szavazattal, 67 ellenszavazattal, 28 tartózkodás mellett elfogadta a miniszteri választ. Dr. Kávássy Sándor (FKGP) - a külügyminiszterhez - "Miért a nagy csend és hallgatás a kormány részéről a beregi magyar autonóm körzet ügye körül?" címmel ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Tisztelt Országgyűlés! Dr. Kávássy Sándor képviselőtársunk, Független Kisgazdapárt, interpellációt nyújtott be a külügyminiszterhez: "Miért a nagy csend és hallgatás a kormány részéről a beregi magyar autonóm körzet ügye körül?" címmel. Kávássy Sándor képviselő urat illeti a szó. DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP) : Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Széles körben ismert, hogy az U krajnában 1991. december 1jén zajlott választások alkalmával a beregszászi járás területén egyszersmind arról is népszavazás történt, hogy Beregszászból és a térség 42 községéből magyar autonóm körzetet hozzanak létre. Arra a kérdésre, hogy "Akarjae, hog y a beregszászi járásban magyar autonóm körzet alakuljon?", a népszavazáson részt vevő 53 458 választópolgár közül 43 482, tehát 81,4 százalék, végül is az elsöprő többség válaszolt "igen"nel. A népszavazáson külföldi megfigyelők is és a szomszédos terüle tek társadalmi szervezeteinek képviselői is jelen voltak, de sem ők, sem a választási bizottság tagjai sem tapasztaltak törvénysértést a referendum során. Nem meglepő hát, hogy a beregszászi járás tanácsa 1992. január 30án tudomásul vette és pártfogólag t ovábbította a döntést a népképviselők területi szervezetéhez, és ezt követően, 1992. április 28án törvénytervezetet fogadott el a magyar autonóm körzetről, és azt szintén a területi tanácshoz küldte, azzal a kéréssel, hogy azt Ukrajna Legfelsőbb Tanácsáho z juttassák el. Azóta áll, nem halad előre, valahol elakadt az ügy. Egyetlen humanista gondolkodású és demokratikus érzelmű polgár sem lehet közömbös a beregi magyarság erőfeszítései iránt, és senki sem mehet el szó nélkül a történtek mellett, akinek jelen t valamit az emberi méltóság, a népfelség, a népek és a nemzetek önrendelkezési joga. És ha van hatalmi szerv a világon, amely nem helyezkedhet a csendes szemlélődés kényelmes álláspontjára és nem dughatja a homokba a fejét, az a mindenkori magyar kormány. Kérdezem ezért: vane lehetőség, hogy a magyar kormány támogassa a Beregben élő magyarság autonómiatörekvéseit; és ha igen, élte már a kormány a rendelkezésére álló lehetőségekkel?
