Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 8 (92. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter:
4293 sok terv van, kész terv, például a Belügyminisztérium környékére tartozó munkatársak önálló biztosítására. Erre is meg lehet teremteni a lehetőséget, de csak akkor, hogyha ők vannak, mondjuk - hasszámot mondok - 200 ezren, é s megkapják a nagy közös kalapból 200 ezer magyar állampolgár átlagbefizetését. Ebből kiindulva csinálhatnak, amit akarnak, rárakhatják - ez a befogadott rendszer, a törvény elvileg megadja erre a lehetőséget. Más lehetőség nincs! Vagy a meglévő fölé lehet tehát, vagy az átlagot befogadva. Amíg ebben egyetértünk, addig itt béke lesz, és ha nem értünk egyet, akkor háború lesz - de a háború egyben a magyar egészségügy tönkretételét is jelenti. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Kétperces időkeretben megadom a szót Pusztai Erzsébet képviselő asszonynak. DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF) : Képviselőtársam nyilván félreértett: én nem a kiegészítő és a többlépcsős biztosításokról beszéltem, hanem a társadalombiztosítás piacosítás áról és szétbontásáról, ami egészen másról szól. Hogy mennyire egyetértünk a többlépcsős biztosítási rendszerrel, azt éppen az 1992ben hozott országgyűlési határozat mutatja, amit a szociális bizottságban együtt dolgoztunk ki, együtt igazítottunk tovább a kormány javaslata után, és amit a parlament emlékezetem szerint több mint 90 százalékkal szavazott meg. És igen: egyetértünk a többlépcsős biztosítással, de csak úgy, hogy létezik a társadalombiztosítás, és amellett ott vannak a kiegészítő biztosítások, é s nem a társadalombiztosítás szétszedésével és piacosításával - mert én annak a hátrányairól beszéltem. Amit képviselőtársam elmond a minőségbiztosításról, az nagyon fontos dolog, de azért meg kell mondanom, hogy ez nem az alfa, hanem az omega. Hiszen a ny ugati biztosítási rendszerekben is most dolgoznak azon - nálunk sokkal fejlettebb informatikával, sokkal fejlettebb hálózatokkal rendelkező országokban is , hogyan tudják a minőségbiztosítást bevinni a finanszírozási rendszerbe. Hadd ne mondjam: még a Cli ntonprogram egy része is erről szólt, hogyan tudják kialakítani a minőségbiztosítást. A magyar egészségügy átalakításának ez azért nem az alfája tehát, bár a munkát el kell kezdeni. Egyébként tudomásom szerint a Debreceni Orvostudományi Egyetemen évek óta folyik ez a munka, hogy hogyan lehet ezt a rendszert kialakítani. Nagyon fontos, de anélkül is tovább kell haladnunk, mert egy komoly, magas szintű minőségbiztosítás kidolgozása nemcsak nekünk, hanem a nyugati, fejlettebb országoknak is kemény dió még. Kö szönöm figyelmüket. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Megadom a szót Szabó György népjóléti miniszter úrnak. SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter : Köszönöm szépen, elnök asszony. Csak néhány megjegyzést szeretnék az itt elhangzott polémiához hozzáte nni. Először is szeretném megnyugtatni Surján képviselő urat és Pusztai képviselő asszonyt is, hogy a kormánynak nincs olyan szándéka, hogy a kötelező, mindenkire kiterjedő, közös kockázatvállaláson és szolidaritáson alapuló biztosítási rendszert piacosítj a, csak kifejezetten arra gondolunk, hogy bizonyos kiegészítő szolgáltatásoknál lépnének be a különböző biztosítók, magánbiztosítók. Mi is rendkívül fontosnak tartjuk azonban, hogy a társadalmi esélyegyenlőség, sőt a teljes esély biztosítása mindenki számá ra egyértelműen garantált legyen a jövőben is. A másik, hogy valóban nagyon sok dolgot elmondott a felszólalásában, és nincs is mód rá, hogy itt részletesen reagáljunk, de nagyon remélem, hogy képviselő asszonyhoz is eljutott - Surján képviselő úr vissza i s igazolta egy igen korrekt levélben - az az anyag, amit a minisztérium elkészített szakmai koncepcióként. Mindegy, hogy "modernizáció" vagy éppenséggel mi az alcíme ennek az anyagnak. Azt igyekszik bizonyítani, hogy azok az átalakítási reformelképzelések, amelyek
