Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 8 (92. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP):
4261 összhangban álljon más jogszabályokkal." Amiko r a hivatalban lévő kormány magatartása súlyosan alkotmány- és törvénysértő, a Független Kisgazdapárt megkérdezi, hogy az ilyen kormányzati magatartás hogyan egyeztethető össze a demokrácia és a jogállamiság követelményeivel. A válasz az, hogy az ilyen kor mányzati magatartás súlyos veszélyt jelent a demokráciára és a jogállamiságra. Hogyan akarunk ebben az országban jogállamot, demokráciát építeni, amikor a legfelsőbb kormányszervek is lábbal tiporják az alkotmányos rendelkezéseket? (Közbeszólás az SZDSZ pa dsoraiból: Ugyan már!) Úgy tűnik, a kormány csak a gazdaságban hirdet stabilizációt - a demokráciában, a jogállamiságban, a jogbiztonságban nem. Ez teljesen lehetetlen állapot, ugyanis ezek nem választhatók szét egymástól. Az ilyen kormányzati politikát a Független Kisgazdapárt elutasítja. Az Állami Számvevőszék évről évre leírja észrevételeit a társadalombiztosítási alapok működésével, kezelésével, finanszírozásával kapcsolatban. Azonban a jelzett gondok nem oldódnak meg, javaslataik nagy részét sem az elő ző kormány, sem a jelenlegi kormány nem fogadja meg, illetve meg sem kísérli megvalósítani. Az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. törvény 1. § (2) bekezdése kimondja: "Az Állami Számvevőszék az állami ellenőrzés legfőbb szerve." A 4. § pedig r ögzíti: "Az ÁSZ ellenőrzi a társadalombiztosítási alap kezelését és felhasználását." Megállapításait felelősen az Országgyűlésnek nem azért teszi, hogy az írott malaszt maradjon, hogy azzal senki ne törődjön, hanem azért, hogy megvalósuljon az állami vagyo n védelme a társadalombiztosítási alapok tekintetében. Az is egy fokmérője a jogállamiságnak és a demokráciának, hogy az Országgyűlésnek alárendelt legfelsőbb állami ellenőrző szerv megállapításait a kormány és az Országgyűlés mennyire veszi komolyan. Megí télésünk szerint súlyos hibát követ el a kormányzat, amikor az Állami Számvevőszék megnyilatkozásait általában nem veszi figyelembe. A társadalombiztosítással szembeni adósságok nagyságrendje 1992től évente mintegy 50 milliárd forinttal növekedett. Ez ma már 210 milliárd forint körül alakul. Ennek kezelése a biztosítási önkormányzatok rendelkezésére álló eszközökkel ma már nem képzelhető el. A hatékonyabb behajtási és ellenőrzési tevékenységre és az ezt szolgáló megbízható nyilvántartási rendszer kialakítá sára kell az erőket koncentrálni. Mindezen követelmények megvalósítása önmagában még mindig kevés eredménnyel kecsegtet, mivel a kintlevőségek nagyságrendje, növekedési üteme, keletkezésének körülményei főként a biztosítási rendszeren kívüli okokkal függne k össze. Itt fel kell vetni a kormányzati szervek felelősségét különböző tekintetben, így például - először , hogy a kormány a mai napig nem tett semmit annak érdekében, hogy a tartósan állami tulajdonú gazdálkodó szervezetek, sőt egyre gyakrabban költség vetési szervek tartozásai befolyjanak. Másrészt a privatizáció folyamatában a társadalombiztosítással kapcsolatos kötelezettségeket sem az előző kormány nem kezelte, sem pedig a jelenlegi kormány nem kezeli megfelelően. Harmadrészt a társadalombiztosítás e ladósodási folyamata súlyosbodik - a halmozott deficit már 100 milliárd felé közelít. A hiány finanszírozási gondjait az önkormányzatok évek óta maguk előtt görgetik. Ebben ugyancsak vitathatatlan a kormányzati felelősség. Eddig közel 17 milliárd forint ér tékben bocsátottak ki kötvényt a hiányok finanszírozására, és még további esetleg 50 milliárdnyi kibocsátásra lenne szükség. Kérdés, hogy a kormány meg tudjae ítélni a piacképességet. Kérdéses, hogy a jelenlegi súlyos, leépülő gazdasági helyzetben a nagy mennyiségű állampapírkibocsátás fogadására képese az értékpapírpiac. A korszerű biztosítási rendszerek általában igen jelentős mobilizálható vagyoni háttérrel rendelkeznek, melyek elősegítik működésüket, bár az ellátások finanszírozásában mindig a járulé kbevételek a meghatározóak. Az ingyenes vagyon juttatását a társadalombiztosítás részére ugyan törvény írja elő, ennek ellenére a rendelkezésnek évek óta nem sikerült érvényt szerezni. Itt ugyancsak felelősség terheli mindkét kormányt a mulasztásért. Azonb an meg kell jegyeznünk, hogy az Állami Számvevőszékkel azonos állásponton vagyunk, amikor megállapítjuk, hogy 1992ben a 300 milliárdos vagyoni nagyságrend nem kellő körültekintéssel, hozzáértéssel került meghatározásra.
