Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF):
4232 Valójában nagy figyelemmel gondolunk a szerződésre, és képviselőtársam említette, hogy bizalommal is tekintsünk a szerződésre. Azonban ennek a bizalomnak vannak olyan pontjai, amelyek számunkra időnként nagy kérdőjeleket ve tnek fel, és azt hiszem, erről már részben Varga képviselő úr is említést tett. A magyar kultúrában és a magyar oktatási rendszerben mind a közoktatási törvény, mind a nemzetiségi önkormányzatokra vonatkozó törvény biztosított olyan különleges jogokat, ame lyeket, úgy gondolom, nem szabad különleges jogoknak, hanem természetes jogoknak kell tekinteni. Említettem már, hogy az óvodákban, az iskolákban lehetőség van arra, hogy akár fél csoporttal működjenek nemzetiségi tannyelvű csoportok; említést tettem arról , hogy külön normatívával rendelkeznek. De nem tettem említést arról, hogy a '93as közoktatási törvényben külön biztosítottuk, hogy az Országos Közoktatási Intézetben, az Országos Közoktatási Szolgáltató Intézetben és az ország nyolc pontján működő tanker ületekben külön nemzetiségi státuszok létesüljenek, és azt is tudjuk, hogy nem mindenhol sikerült betölteni, de nem lehet mással betölteni, mint nemzetiségi képviselővel, illetve nemzetiségből származó tanárral vagy szakértővel. Ezen kívül a köznevelési ta nácsnak külön nemzetiségi altanácsa van, amely, úgy gondolom, a legfontosabb döntéseket és elemzéseket hozza, illetve készíti a közoktatás területén. És ha ezek a tételesen felsorolt dolgok Szlovákiában is működhetnének, akkor sokkal nagyobb bizalommal tek intenénk az alapszerződésre. Az előbb említettük - képviselőtársam, Varga István említette - azt a bizonyos április 22ei 16 oldalas dokumentumot, ami olyan következtetésekre enged minket jutni, hogy bizony itt megakadályozni vagy erősen gátolni kívánják a nemzetiségi oktatást. Hiszen ha csak arra gondolok, hogy az óvodákban 28 órán kötelező egy héten szlovák nyelvet tanulni, akkor ezzel szemben mi Magyarországon biztosítjuk azt a lehetőséget, hogy ha van szlovák anyanyelvű óvónő, akkor teljes egészében szl ovák nyelven folyhat a nevelés és az oktató munka. Ha van lehetőség arra, akkor a középiskolákban teljes egészében szlovák nyelven folyhat minden tantárgy oktatása és szlovák nyelven lehet érettségizni, és soha nem kérdezik meg egyetlenegy középiskolában s em, hogy magyar anyanyelven kíváne felvételizni, hiszen ha van tanár, akkor természetesen ezt is biztosítják. Most azonban egy másik dokumentumra szeretnék hivatkozni, amely az elmúlt időszakban nem kapott kellő hitelt vagy talán kellő figyelmet. Az állam i nyelvről szóló törvény alapelveinek tervezete van a kezemben, s az 5. alapelvének 3. §a azt mondja ki, hogy a területi és helyi televíziós és rádióállomások államnyelven közvetítik műsoraikat. Egyéb nyelveket csak azután lehet használni, ha az adott műs ort államnyelven már közölték. Tessék végiggondolni, ha az oktatás területén elindult egy ilyen folyamat, ha a televízió, mint az egyik kultúraközvetítő területén elindul egy másik folyamat, akkor hol lehet azt a baráti együttműködést, hol lehet azt a jó s zándékot feltételezni, ami egymás kultúrájának a tiszteletben tartását feltételezi, és úgy gondolom, ezt nemcsak feltételezni kell, hanem ez kötelezettséget is jelent. Ugyanebben a tervezetben szerepel a következő paragrafus: A gyermekek és az ifjúság szám ára készült tv, video- és filmműsorokat állami nyelven vezetik. Tehát szó nincs arról, amit az előbb többen elmondtak képviselőtársaim, hogy az oktatás, a kultúra területén bármiféle jó szándékú együttműködésre, jó szándékra lehet következtetni. És még eg y paragrafust hadd idézzek, amelyik "Az államnyelv alkalmazása az egyházakban" címet viseli. A Szlovák Köztársaság területén a vallási, istentiszteleti szertartásokat államnyelven tartják meg. A vallásirodalmat szlovák nyelven adják ki. És ugyanennek a vég én: a nyelvileg vegyes területeken ezt a jogot a szlovák nemzetiségű állampolgárokkal szemben megsértik, ha más nyelven tartják az istentiszteletet. Úgy hiszem, ezek azok a tények, amelyek arra indítanak minket, hogy legyünk elővigyázatosak, gondolkozzunk el azon, milyen következménye van az alapszerződésnek. Képviselőtársnőm múlt heti felszólalásában azt mondta, hogy a mi parlamentünknek ma nincs oka kételkedni a partner tisztességében. (19.40)
