Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
4222 ami törvényben van. A nemzetközi normáknak és a nemzetközi aláírásoknak, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése működésének egyáltalán vane értelme? Az 1948. december 10én elfogadott emberi jogok egyetemes nyilatkozatát nem minden ország iktatta törvénybe. De annak az el nem fogadása esetén vizsgálóbizottságok bizonyos ítéleteket hoznak, bizonyos követk ezményekkel jár, ha azt nem tartják be. Az alapszerződésben semmi olyan újat nem találok, ami a szlovák kormányt nem kötelezte volna már. Az Egyesült Nemzetek említett határozata kristálytisztán elmondja s kimondja, hogy igenis, biztosítani kell a kisebbsé gnek kultúrájuk ápolását, nyelvük nyilvános használatát, vallásuk gyakorlását, egyesületek alapítását, csoportok alakítását, beleértve természetesen az iskolák oktatási nyelvét is. Kimondja az Egyesült Nemzetek határozata, hogy régiókban, tehát autonómiákb an a saját ügyeiket intézhetik. Az egyetlen határozat, ami kimondja, hogy természetesen élő kapcsolatot tarthatnak a határokon kívül azokkal az embercsoportokkal vagy nemzetekkel, akikhez őket nemzeti, etnikai, vallási vagy nyelvi kapcsolatok fűzik. Ezt me gszavazták, igen tisztelt Országgyűlés. És most végül a szlovák kormány ezt elfogadja. Azt, amire eddig is kötelezettsége volt. Meg kell mondanom, hogy az Egyesült Nemzetek határozata azért nyer különös fontosságot az én megítélésem szerint, mert amikor me galkották 1948. december 10én az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, akkor is fölmerült a kérdés, hogy vajon nem kéne a nemzeti kisebbségi jogokat is belevenni? Tudósok, filozófusok, politikusok vitatkoztak, s azt mondták, nem kell belevenni, mert egy ú j világ jön a második háború után, s ez minden emberre vonatkozik, a kisebbségekre is. Sajnos nem így történt, és ezért 1945 után 47 év múlva sikerült csak a nemzeti kisebbségek jogait elfogadni az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésén. Különleges jelen ségnek tartom, megismétlem, hogy a kötelezettség teljesítése fejében a magyar kormány a határok kérdésében végleg lemondó nyilatkozatot vagy szerződést írt alá. Én a helsinki egyezménynél megmaradtam volna, amely kristálytisztán és világosan megállapítja, hogy egy országnak sincs az aláíró hatalmak közül egymással szemben a területi épség tekintetében semmiféle igényük, de vitás kérdésekre és békés megoldásra lehetőséget ad. A magyar kormány egy lépéssel túllépett, annak fejében nem kapott semmit. Furcsa do log, igen tisztelt Országgyűlés, ha egy pillanatra rávetítjük tekintetünket, hogy milyen óriási különbség van a jogok, az emberi méltóság, a nemzeti kisebbségi jog gyakorlatában vagy betartásában és a gazdasági területen. Magyarország egy eladósodott orszá g, rettenetes külső adósságai vannak, és azt halljuk folyton a kormánytól is, hogy milyen kitűnő ország vagyunk, milyen kitűnő programot terveztünk, megfizetjük az adósságot, mert meg kell fizetni, mert ha nem fizetnénk, egy fillért sem kapnánk és csődbe k erülnénk. Ugyanez érvényes a nemzeti kisebbségi jogok területén azokra az országokra, akik megszegik a szerződéseket vagy megszegik a kötelezettségeket. Nincs ilyen komoly szabály. Nem mondják azt, hogy nem léphetsz be az Európai Unióba, nem léphetsz be a NATOba, mert állandóan megszegik Szlovákiában is, Romániában is a nemzeti kisebbségi jogokat. Nem tudja egy magyar azt mondani, hogy igenis, teljes jogú vagyok, önérzetesen, kultúrámra és nemzeti öntudatomra büszke, senkinek nem ártok, csak emberi életet akarok élni úgy, mint bármely nép a világon, amely rendelkezett önrendelkezési jogával, hogy teljes jogú legyek. Semmi többet nem akarunk. A következő megjegyzésem a szlovák, és majd a román kormányra vonatkozik, amennyiben alapszerződés lesz: mi az oka an nak, hogy ezek a nemzeti kisebbségek értékes emberek? Mit akarhatnak a jogaikkal? Hogy teljes jogú emberek legyenek. Mivel ártanak ők a szlovák kormánynak vagy a szlovák hatalomnak? Ennek a nemzeti kisebbségnek nincsen fegyvere, nincsen rendőrsége, nincs k atonasága, nincs titkosszolgálata. Polgárok, akik - ismétlem - emberi életet akarnak élni. Ha szikrányi józanság volna a szlovák kormányban vagy a román kormányban, örömmel megadnák ezeket a jogokat. Ezek akaratlanul erősítik Szlovákiát vagy Romániát a kul turális, gazdasági,
