Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Salamon László):
4206 ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Kétperces hozzászólásra megadom a szót SzentIványi István külügyi államtitkár úrnak. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Varga István képviselőtá rsunk szavait érzelmek fűtötték, heves érzelmek. Én megértem azt, hogy magyar állampolgárok sokaságában érzelmi viharokat kelt mindaz, amiről szó van. Komoly ügyről van szó, súlyos ügyről: egy nemzeti traumával összefüggő ügyről. Mégis azt gondolom, nem le nne helyes, ha a parlamentben ez a hang uralkodna el. Különösen nem lenne helyes, ha a kormány cselekedeteit ezek az érzelmek határoznák meg. Tehát kérem, legalább annyi megértéssel viseltessenek a kormány iránt. Azon kormány iránt, amelynek hideg fejjel, józan, az értelemre ható érveléssel kell foglalkoznia e kérdéssel. Képviselőtársunk azt mondja, hogy koncepcióváltás van a magyar külpolitikában. Én azt mondanám, egyszerre van jelen a koncepcióváltás és a folyamatosság is a magyar külpolitikában. Kétségte len - és ezt az ellenzéki pártok, az akkor még ellenzéki, most kormánypártok nyíltan megmondták a választások előtt , hogy egy más viszonyt kívánnak a szomszédos országokkal, másként kívánják megközelíteni a kétoldalú kapcsolatokat, a kétoldalú megbékélés kérdését. Ugyanakkor azt se feledjük, hogy az alapszerződések megkötése ugyancsak része az antalli külpolitikai hagyatéknak, amire hivatkozott képviselőtársam. Hiszen az előző kormány is kötött alapszerződéseket, sok tekintetben hasonló alapszerződéseket: a magyarukrán alapszerződés, a magyarszlovén alapszerződés szerkezetében, rendszerében ezekhez kapcsolódó alapszerződés volt. Azt nem fogadhatjuk el, hogy ez az alapszerződés feltétel nélküli behódolás a szomszédos országok igényeinek. Ha ez így lenne, akkor nyilván nem ütközne ekkora ellenállásba ennek elfogadása a szlovák politikai pártok részéről, nem tartana ennyi ideig a ratifikáció, nem húzódna el ennyire, nem érné ennyi bírálat Szlovákiában, és nagy valószínűséggel könnyen elfogadná Románia is, ha úgy értékelhetné, hogy ez a magyar érdekek feladásával lenne egyenértékű. Nem érdemes itt megismételni mindazokat a fontos elemeket, garanciális elemeket, nemzetközi szerződéseket, mindazokat az előnyöket és lehetőségeket, amelyeket ez a szerződés biztosí t, s amelyeket képviselőtársunk itt most nem értékelt, illetve nem tartott kielégítőnek. Én azt hiszem, nagyon sok olyan pontja van ennek a szerződésnek, amelyek biztosítják a magyar kisebbség számára jogaik kiteljesedését, vagy legalábbis az ezekre való h ivatkozás lehetőségét. (17.30) Ezeket az alapszerződéseket nemcsak a ma követelményeiből és lehetőségeiből kiindulva írtuk alá és terjesztetjük a parlament elé megkötésre, hanem abból a reménységből is kiindulva, hogy KözépEurópában ezek a fejlemények már rövid vagy középtávon is sokkal kedvezőbben alakulhatnak, mint amit a jelen kilátásai mutatnak. Ez az alapszerződés bizony fogódzót jelenthet az elkövetkezendő években az ott élő magyarság számára, akik hivatkozhatnak és biztos alapot meríthetnek a szerző désnek jó néhány kitételéből. Tehát azt gondolom, és azt szeretném javasolni, hogy térjünk vissza ahhoz a hangvételhez és körhöz, amely korábban volt uralkodó a tisztelt Házban, és amely pontosan, tételesen, szakszerűen az alapszerződé s jelenlegi vitájához kapcsolódik, azokhoz a kérdésekhez, amelyek az alapszerződés megvalósításánál merülnek fel. Talán nem lenne szerencsés, ha most újból az érzelmek ragadnának el minket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Sa lamon László) : Köszönöm. Csak jelezni szeretném, hogy nem figyelmetlenség volt részemről, hogy két perc után nem szakítottam félbe az államtitkár urat. Amikor úgy konferáltam be, hogy kétperces a hozzászólása, tévedtem, mert a vita e fajtájában nincs időha tárhoz kötve a kormány tagjainak hozzászólása. Tehát ez egy tudatos dolog volt. Megadom a szót tényleg két percre Jakab Róbertnénak, a Szocialista Párt frakciójából.
