Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. VARGA ISTVÁN (MDF):
4204 Ami konkrétan az alapszerződést illeti. Bár jogász vagyok, de meggyőződésem, hogy ezt az alapszerződést elsődlegesen nem jogi szemmel kell nézni. Az a véleményem, hogy egy szerződés létrejöttéhez el őször is két fél egyoldalú akarata kell - ez az akarat nincs meg , illetve feltételek szükségesek egy szerződés megkötéséhez. Nem úgy, hogy mi megyünk éjjel, nappal, gyorsan, azonnal előszobába szerződést kötni, hanem ha mindkét fél szeretné ezt a szerződ ést megkötni, akkor hosszas, kimerítő tárgyalásokat folytat, hisz 75 év eltelt, hölgyeim és uraim, egykét évig erről még el lehetett volna beszélgetni. És ha megvannak a feltételek, akkor megkötjük a szerződést. Ami a szerződés néhány alappontját illeti. Először is óhajokat fogalmaz meg ez a szerződés. "Szeretnénk", "elismerjük", "megerősítjük" - ezek óhajok és ugyanolyan ballasztok szerény véleményem szerint, mint ami jó néhány nemzetközi szerződésben már szerepel. Nem fogadjuk el és nem tartjuk megfelelő nek a preambulumban azt, hogy "elismerve, hogy a nemzetközi kisebbséghez tartozó személyek azon szerződő fél társadalmának és államának integráns részét képezik, melynek területén élnek". Nem akarom tovább folytatni, hogy mihez jár, az élet gazdagításához; és általános szóvirágok vannak a továbbiakban. Azt hiszem, nem lehet elvitatni azt, hogy békeszerződések ugyan születtek, kétségtelen, hogy elismerik ezeket a békeszerződéseket, de a Felvidéken, Szlovákiában, Romániában vagy akár a Vajdaságban élő magyaro k ehhez a nemzethez, a magyar nemzethez tartoznak, akik természetesen tiszteletben tartják - kötelesek is tiszteletben tartani - annak az államnak a törvényeit, ahol élnek. Jó lett volna, ha legalább a bevezető részben erről esett volna néhány szó. Nagyon röviden anélkül, hogy bárki rosszat gondolna - bár elképzelhető, hogy a kisördög nem alszik , a 3as cikkről, a határklauzuláról. "A szerződő felek a nemzetközi jog alapelveivel és normáival összhangban megerősítik és tiszteletben tartják közös államhatár uk sérthetetlenségét és egymás területi integritását, megerősítik, hogy egymással szemben területi követelésük nincs, és ilyet a jövőben sem támasztanak." (17.20) Tulajdonképpen ezzel különösebb gond és probléma nem lenne. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkoz ni: Magyarország már többször garantálta, hogy semmilyen területi követelése nincsen. Nem biztos, hogy ennek ebben az alapszerződésben feltétlenül szerepelnie kellett. Nyilvánvaló, hogy a szlovák fél ehhez több okból ragaszkodott is. Ezzel kapcsolatosan eg y olasz külügyminisztert hadd idézzek. Ő azt mondta, hogy "nemzetek és emberek sorsa felett sohasem lehet az utolsó szót kimondani." Ő Nenni, olasz külügyminiszter volt. Nem is kívánok ezzel kapcsolatban tovább reflektálni. Ami a nagyon vitatott és a 8. ol dalon szereplő, a belső jogrend és a nemzetközi jog viszonyával kapcsolatos értelmezéseket illeti, tisztelt Ház, én úgy gondolom, sokkal világosabban, pontosabban és egyértelműbben kellett volna fogalmazni. Nagyon nagy baj, ha egy nemzetközi szerződésnél m ár az aláírás pillanatában vita van, és nekem jogászként is komoly kétségeim vannak a belső jogrend és a nemzetközi jog szlovák értelmezése körül. Hangsúlyozom: sokkal szerencsésebb, pontosabb megfogalmazás kellett volna. Ami az alapszerződés legnagyobb hi ányossága - és ez azt hiszem, vitán felül áll : semmilyen garanciája nincs, tisztelt Ház, az alapszerződés betartásának. Talán, ha egészen durván fogalmazok, akkor azt mondom, hogy még a trianoni békeszerződés idézett kisebbségvédelmi rendelkezése és klau zulája is nagyobb biztosíték volt, mint ami ebben az alapszerződésben szerepel. Semmilyen garancia nincs arra, hogy ezt a felek be fogják tartani. Természetesen az óhaj, a jó szándék megvan, a mi részünkről különösen. De én azt hiszem, ez kevés egy nemzetk özi szerződésnél. Tisztelt Ház! Miért vagyunk mi nagyon pesszimisták? Egy 1995. május 23ai, önmagáért beszélő dokumentumból szeretnék idézni: a szlovák oktatási minisztérium kidolgozta, és a kormány Nemzetiségi Tanácsa elé terjesztette állásfoglalását. Cs ak néhány adalékot:
