Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KASUBA JÁNOS (MSZP):
4198 szerződés szükségességét. Kérem, olvassák csak el az Európai Unió képviselőinek, az Északatlanti Közgyűlés elnökének, másoknak a véleményét a jegyzőkönyvekből vagy a legutóbbi tanácskozásokból. A szlovákiai m agyar pártok is kiemelik, hogy 75 év óta ez az első érdemi és önálló szerződés Magyarország és Szlovákia között. Számomra tehát az a döntő - mint ahogy itt az előbb is elhangzott , hogy ebből minél több beépüljön az országok jogrendjébe. (16.50) Erre a le gkevesebb esély akkor lenne, ha a parlamentek nem hagynák jóvá a szerződést. A szerződés jóváhagyásának elhalasztása nem célravezető, mert éppen ellenkezőleg, a szélsőségeseket erősítené; felhasználnák arra, hogy a magyar kormány, a magyar parlament sem te ljesen elhatározott a szerződésben foglaltak megvalósítására. A magyar parlament döntése éppen hogy erősítheti a jóváhagyást szorgalmazó képviselőket és pártokat Szlovákiában. Mindez döntően persze emberi kapcsolatok segítségével valósulhat meg. Jelentős s zerepe lehet a vegyesbizottságnak és a gazdasági kamarák már tapasztalható törekvéseinek, s a már működő közös vállalkozásoknak. E kapcsolatok néhány területen már léteznek, bár eredményük csekély - és én megdöbbenve hallottam, hogy sokan lebecsülik ezeket . Parlamenti szinten a honvédelmi bizottság, az IPU magyarszlovák tagozata már jelentős kapcsolatokat épített ki. Tudjuk, hogy szlovák együttműködést kezdenek kiépíteni a gazdasági kamarák. Áprilisban megnyílt Pozsonyban a Külkereskedelmi Bank kirendeltsé ge. Esztergomban, Dorog, Győr és az Ipolyság térségében is vannak együttműködések. Ezen együttműködéseket kell nagymértékben támogatni a program végrehajtása során. Képviselőtársaink közül sokan, elsősorban a határ menti képviselők jelentős részesei már en nek a munkának. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai mindenkit megtaníthattak arra, hogy a legkisebb eredményhez is Magyarország, Szlovákia és a határon túli magyarság közös akarata kell. Hasonlít ez egy háromlábú székhez: minden lábra szükség van, mert máské nt felborul. Ha valóban komoly és mély eredményt kívánunk elérni, akkor senki nem kerülhető meg. Ezért sokkal többet kell tárgyalni a szlovákokkal, a szlovák képviselőkkel és civil szervezetekkel. Hiszen tárgyalásaink nagy része eddig döntően a szlovákiai magyar pártokra korlátozódott. Ez a további folyamatokban nem lesz elégséges. Hiszen vitatni, bizonyítani kell az előbb elhangzott kérdéseket, véleményeket, hogy nem igazak azok a beállítások, amelyekről egyre gyakrabban hallani, hogy a szerződésben foglal tak iksz százalékát Szlovákiában már megvalósították; vagy azok az utóbb elhangzott vélemények, hogy például a szerződés jóváhagyása úgy is lehetséges, hogy kimaradjon belőle az 1201es. Kovács László miniszter úr utalt arra, hogy a folytatás a szlovákiai magyarságtól is nagymértékben függ. Természetes, hogy ezt a szerepet többen és többféleképpen gondoljuk. Nem könnyű ennek megítélése. Nem könnyű megítélni azt, hogy mi és mikor lehetséges, hogy mihez lehet támogatást szerezni és mihez kevésbé. De az a célr avezető, ha a szlovákiai magyar pártok is szélesíteni tudják belső kapcsolataikat. A napokban hallottam az egyik párt vezetőjétől, hogy találkozót szerveztek a szlovák értelmiséggel. Ez nagyon fontos, hiszen a történelem azt bizonyítja, hogy amíg a magyarszlovák értelmiség nem tud kiegyezni, nem lehet történelmi kiegyezés sem. Jó volna ezt folytatni a szlovák egyházakkal, más szervezetekkel; biztos, hogy Magyarország képes segíteni ilyen találkozók létrehozását és eredményességét. Többen szóltak má r arról, hogy a szerződésből származóan számos feladat van a hazánkban élő kisebbségek felé, így a szlovákság érdekében is. A Magyarországon élő szlovákok képviselőivel többször tárgyaltunk. Ők határozottan támogatják az alapszerződést. Nagyon bölcsen azon ban saját sorsukat mondták el példának, hogy mi volt számukra ebben az évszázadban talán a leghátrányosabb. A század elején még szlovák nyelvű iskolák működtek Magyarországon, majd vegyes nyelvű oktatás került bevezetésre, majd jött a tiszta magyar iskola. És alig nyolcvan év alatt ezrek kerültek olyan helyzetbe, hogy már nem is beszélik az anyanyelvüket. Az alternatív oktatás is ilyen veszélyeket hordoz magában. Nem az a baj, hogy sokan tanultak meg magyarul - köztük
