Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. LEITNER GÁBOR (KDNP):
4195 Léteznek ugyanis sze mpontok, amikor a szerződés nélküli állapot előnyösebb, mint a rossz szerződéssel megpecsételt. Tisztelt Kormánykoalíció! Önök egy délibábot kergetnek, saját magukat akarják becsapni, önök nem akarják tudomásul venni a tényeket, és a kétes siker érdekében feláldozzák a magyar érdekeket. Nézzük meg a szlovák tárgyalópartnert: a szlovák kormány elfogadott programjában nyíltan a szlovákiai magyarság asszimilációját hirdette meg, az államnyelv védelméről szóló törvény elfogadását ígéri, a kisebbségi iskolákat e rőszakkal kétnyelvűsíteni akarja, a kultúra támogatását az elviselhetőség szintje alá csökkenti. Igen, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a pozsonyi kulturális minisztérium egy hete tartott sajtótájékoztatóján közölte, hogy a szlovákiai magyar sajtó a tavalyi öss zegnek mindössze 15 százalékát, a Csemadok a tavalyi támogatásnak mindössze 18 százalékát kapja meg - a minisztérium szerint azért, mert az elmúlt években túltámogatták a magyar kultúrát és sajtót. De nézzük tovább: ennek a kormánynak minden tagja - egy ki vétellel - a kommunista párt tagja volt, s mivel az erősen nacionalista nemzetiek is helyet foglalnak benne, számos európai elemző jellemzi ezt a szlovák kormányt "vörösbarna" kormánynak. Ez a kormánykoalíció olyan antidemokratikus módszereket alkalmaz po litizálásában, amelyért tavaly novemberben kiérdemelte az Európai Unió figyelmeztető jegyzékét. Ennek a kormánynak számos kérdésben azon alapszik a stratégiája, hogy mást igyekszik mondani és mást cselekszik. Az európai stabilitási egyezményt azért találtá k ki, hogy KeletEurópában erősítse a stabilitást. Félő, hogy a kisebbségi közösségek érdekeinek semmibevételével az eredeti szándék a visszájára fordulhat. Balladur többször elmondta: a kisebbségi kérdés rendezése KeletKözépEurópában elsősorban a magyar kisebbségek helyzetének rendezését jelenti. Mi sem kívánunk többet. A szlovák kormány az európai normák betartását ígéri a kisebbségpolitika terén. Eme ígérettel két problémám van csupán. Az első, hogy jogilag kötelező európai normarendszer e kérdésben ne m létezik. A másik pedig, hogy a szlovák politikusok a nem éppen pozitív nyugateurópai példákat értik ez alatt, így eme vállveregető ígéret akár fenyegetésnek is hathat. A kormányprogram más részeivel összehasonlítva pedig egyre erőteljesebben domborodnak ki annak kisebbségellenes részei. Ez nem az első értelmezési különbség a szlovák kormány részéről. Sajnos, hasonló értelmezési probléma vetődött fel az ETbeli szlovák felvételi jegyzőkönyv tartalmának érvényesítése kapcsán. Szlovákia a négytételes kötele zettség közül eddig kettőt teljesített: rendezte a névhasználat kérdését, és kissé féloldalasan, de engedélyezte a közösségek kétnyelvű megnevezését. A másik két kötelezettség teljesítése egyelőre függőben van; egy lépés sem történt a kollektív bűnösség el véből fakadó, több szlovákiai magyart máig sújtó joghátrányok megszüntetésére. Ezen a ponton meg kell jegyeznem, hogy nem érthetek egyet azzal a megközelítéssel, hogy az úgynevezett beneši dekrétumok kérdése csupán elméleti kérdés. Eme dekrétumok értelmébe n ugyanis Szlovákiában az 194548as évek között számos olyan törvény, illetve törvényerejű rendelet született, amelynek értelmében német és magyar nemzetiségű állampolgároktól csupán nemzeti hovatartozás okán például elkobozták a vagyonukat. A negyedik té teles kötelezettség csupán az új megyerendszer kialakítása után lesz kiértékelhető. Ez ugyanis azt írja elő a szlovák kormánynak, hogy az ott élő magyarokat e rendezés során nem hozhatja hátrányos helyzetbe. Az alapszerződés legnagyobb hiányossága, hogy a benne foglalt elvek egy részének gyakorlati érvényesítését az adott állam belső jogrendjének függvényévé teszi, amivel megsérti azon jogi elvet, hogy a nemzetközi szerződés a belső jogrend felett áll. Ez az ellentmondás nyit teret Szlovákiá ban azon törekvéseknek, hogy az alapszerződés esetleges szlovákiai ratifikálása előtt olyan törvényeket fogadjanak el és egyéb jogi normákat adjanak ki, amelyek veszélyeztetik a magyar közösség identitását. Az ilyen jogi normáknak kívánják alárendelni az a lapszerződést és így akarják meghiúsítani a szlovákmagyar kiegyezés lehetőségét.
