Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ):
4191 Tisztelt Ház! Gondoljanak csak arra, hogy 1963hoz viszonyítva alig száz év alatt ez a két nemzet háromszor háborúzott egymá ssal. 1963ban még kevesen gondolták, hogy a szerződés első pontjában meghatározott államfői és kormányfői rendszeres találkozók, ahol értékelték és figyelemmel kísérték az elmúlt találkozó óta lezajlott eseményeket, oda fejlődhetnek, hogy egykét évtized után Európa legbiztosabb politikai tengelye lesz a németfrancia együttműködés. Gondoljunk itt az Európai Unióban betöltött integráló közös szerepükre vagy akár a katonai együttműködésre is. Tisztelt Ház! Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy rendszere s miniszterelnöki találkozó, a folyó ügyek áttekintése, a magyarszlovák alapszerződés egyik alappillére is. A másik ilyen hosszú távra szóló, sok vitát kiváltó szerződés az 1970ben Varsóban megkötött lengyelnémet szerződés volt. Ez a szerződés mérföldkő volt a két ország történelmében, hiszen a Lengyelországot 1939ben kegyetlenül lerohanó és megszálló Németország, valamint a világháború után jelentős német területekkel gyarapodó, németek millióit kitelepító Lengyelország tudott megállapodni, felülemelke dni ezeken a sérelmeken. A szerződés természetesen jelentős vitát váltott ki a német belpolitikában akkor is, de sikerült ezeket a görcsöket lassanlassan feloldani. A két ország viszonya nemcsak politikai szinten szinte normalizálódott, hanem az átlagembe rek szintjén. Néhány hónapja végeztek egy közvéleménykutatást Németországban Lengyelország esetleges NATOtagságával kapcsolatban. A felmérések szerint a németek nagy többsége támogatja a lengyelek felvételét, sőt a megkérdezettek több mint egyharmada még akkor is, ha a NATO keretein belül német katonákkal kellene megvédeni, akár fegyverrel is, Lengyelország integritását. Mindezt alig 50 esztendővel a szörnyű pusztításokat végző második világháború befejezése után. Ezek a példák el kell hogy gondolkoztassan ak minket, talán az esetleges siker reményében üdvözölték annyian ezek közül a népek közül a szlovákmagyar alapszerződést akár az Európai Unió, vagy az Északatlanti Közgyűlés, vagy a NATO vezető nyugati államférfiai közül, utoljára itt alig egy héttel ez előtt Richard Holbrooke ebből a pozícióból az ÉszakAtlanti Közgyűlés zárónapján. Tisztelt Ház! Eddig sokan azt sorolták, hogy mi nincs a szerződésben, mi hiányzik ebből. Szeretnék néhány olyan pontra rávilágítani, ami már most előrevetítheti a megállapodá s esetleges sikerét. A szerződés 5. cikkelye a parlamenti és kormányzati együttműködést tekinti át. Kimondja, hogy az országok miniszterelnökei évente legalább egyszer találkozzanak, valamint hogy a külügyminiszterek évente legalább egy alkalommal áttekint sék a szerződés végrehajtását. Deklarálják az ágazati együttműködést, a vezetők rendszeres találkozóit. A külügyi bizottság néhány hete tekintette át első olvasatban - és le kell szögeznem, hogy erre valószínűleg még többször vissza fogunk térni , azokat a kormányzati elképzeléseket, amelyek az együttműködés távlati részletes lehetőségeit fogják kimunkálni a szerződésből következően. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a kormányzat célja, hogy a szlovákiai magyar koalíció elképzeléseit is beépítse ebbe a hosszú évekre kiható együttműködésbe. Így együtt alakíthatjuk ki azokat az optimális lehetőségeket, amelyek javítják a gazdasági együttműködést, a határátkelőhelyek forgalmát, ezek megnyitását, utak, hidak, vasutak kapcsolatait, kulturális, oktatási együtt működés egyéb lehetőségeit. Mindezeket a lépéseket úgy, hogy a szerződő felek deklarálják: az euroatlanti integráció a közös cél és ebben az irányban is támogatják egymást, ezt a szerződés 6. cikkelye tartalmazza. A szerződés 7. cikkelyét már többször idéz ték, Kocsi László képviselőtársam is idézte körülbelül egy órával ezelőtt. Ez a cikkely részletesen foglalkozik a regionális és határmenti együttműködés lehetőségeivel. Véleményem szerint ez a paragrafus az egyik legfontosabb, leglényegesebb része az alaps zerződésnek, hiszen tudjuk, hogy a szlovákiai magyarság legnagyobb része, egy tömbben a határ mellett élve, gyakorlatilag részesévé válhat ennek a határmenti együttműködésnek. Ennek az együttműködésnek már van egy gyakorlati példája is, hogy 1995. május 4én az alapszerződés aláírása után újraalakult kormányzati szervek, önkormányzatok, civil szervezetek együttműködésével a magyarszlovák hídbizottság, amelynek célja az EsztergomPárkány közötti híd felépítése. Az elmúlt hét döntésével, a Phareprogram segí tségével talán megalapozódik ennek a hídnak a
