Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - KOCSI LÁSZLÓ (MSZP):
4183 kitapintható ebben a kormányprogramban, mindenképpen ellensúlyozódik azzal a tétellel, amit a regionális határ menti gazdasági együttműködés lehetősége biztosít a szlovákmagyar viszonylatban. A jelenleginél sokkal megszorítóbb nyelvtörvény vagy a közigazgatás hátrányos terü leti megváltoztatása, az alternatív oktatás bevezetése nyilván szintén ismert volt, ezek ellen az alapszerződésben foglalt kötelezettségek érvként felhozhatók; az egy más kérdés, hogy itt is kemény értelmezési viták lesznek. Ezen a ponton azonban még egysz er megjegyzem: rendkívül fontosnak tartom azt, hogy a magyar kormány, a Magyar Országgyűlés határozott akaratát maga mögött tudva, tudjon fellépni ezekkel a törekvésekkel szemben, mert meggyőződésem, hogy az szolgálja, ha úgy tetszik - és kimondottan nem ú gy fogalmazok, hogy Magyarország, hanem - a magyar nemzeti érdekeket, ha ezek ellen a törekvések ellen a kormány nagyon határozottan fel is lép. Ugyanis ez lehet az a magatartás, ami elébe mehet egy olyan helyzetnek, amelyben szükségszerűen radikalizálódha tnak a határon túli magyar politikai szervezetek és politikusok. Ehhez tényleg szükségesnek tartom azt, hogy a Magyar Országgyűlés ratifikálja ezt a szerződést, és ennek, egy ilyen biztos háttér birtokában tudjon a kormány igenis határozottan fellépni ezek ellen a törekvések ellen. Végül természetesen meg kell mondani azt, hogy az Európa Tanács önkormányzati, valamint nyelvi chartája nem kerülhetett be a szlovák fél merev ellenállása miatt; a vegyesbizottság és egyáltalán a monitoring kérdése pillanatnyilag nem teszi lehetővé - mármint a jogi szabályozás intézményesen kifejtett feltételei szerint lehetővé teszi, de nem ad garanciát arra , hogy a határon túli magyar szervezetek részt vegyenek a vegyesbizottságban. Még egy nagyon fájó pont van, ez pedig az ön álló kisebbségi intézményrendszer, a kulturális intézményrendszer, a sajtó, a média anyagi feltételeinek kérdése, amiről nem rendelkezett az alapszerződés; ezen a téren jelentős veszélyt tapasztalhatunk. (15.30) Ez azonban - azt gondolom - azok közé a kérd ések közé tartozik, amelyet nagyon világosan és szerintem nagyon hasznosan vetett fel a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka is, és ami folyamatban van. A magyar koalíció is azt szorgalmazta, hogy mindenképpen készüljön egy olyan csomagterv, ami az ala pszerződésben foglaltak operatív végrehajtását, megvalósítását szolgálja, és pontosan figyelemmel van ezekre a hiányosságokra és máshogy - előnyösen - tudja kezelni azokat, amelyekre vannak jogi garanciák; és tudja, számot vet azokkal a hátrányokkal, amely ekre jogi garancia nincs, ahol értelmezési kérdések vannak; viszont a magyar kormány határozott fellépése ezekben a dolgokban szükségszerű. Szeretnék azért egy mondatot fűzni ehhez az értelmezési vitához. Úgy gondolom, a magyar kormány magatartása, nevezet esen az, hogy nem folytatja az értelmezési vitát, hanem ratifikálásra benyújtja a parlamentnek az alapszerződést, helyes volt. Ugyanis gondoljuk át, hogy az a javaslat, amelyet Csapody Miklós képviselőtársam tett, hova vezet. Hova vezet, ha mindaddig nem l épünk semmit, amíg az értelmezési vita pillanatnyilag le nem zárható a szlovák kormánnyal. Ez egy olyan elhúzódó folyamat lesz, amelyben teljesen érdektelenné és egy idő után nehezen felismerhetővé válik, hogy kinek mi az álláspontja, ki miért és mit képvi sel, és hogy tulajdonképpen mennyiben más és mennyiben konstruktívabb a magyar szándék és magatartás ezen problémák rendezésében. És elesünk attól a lehetőségtől, amire én többször próbáltam utalni, hogy ezek ellen az említett törvénykezési aktusok ellen - amelyek igenis kitapinthatók a szlovák közéletben - a magyar politika hatékonyan lépjen fel. Ráadásul azt is gondolom, hogy azok az értelmezési vitát kommentáló parlamenti megnyilvánulások vagy sajtóbeli megnyilvánulások nem használnak a dolognak, amelyek tulajdonképpen rendkívül komolyan veszik a szlovák érvelést és a szlovák kifogásokat, és ha úgy tetszik, egy kicsit a jelentőségüket meg is emelik. Hiszen véleményem szerint annak az egyoldalú értelmezési kísérletnek, amivel Mečiar megpróbálkozott rögtön az aláírást követően, inkább belpolitikai célja, szándéka és jelentősége van, semmint nemzetközi jogi jelentősége.
