Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
4171 mivoltunk élése szempontjából, hanem gazdas ágilag, kulturálisan, minden más szempontból nekünk a környező országokkal együtt az európai integrációban van a helyünk. Úgy gondolom, tágabb hazában kell gondolkodnunk, tágabb haza irányába kell törekednünk, és ezért teljes mértékig támogatom ennek az al apszerződésnek a ratifikálását. Nagyon sok szorongással vagyunk mindnyájan eltelve, hiszen most jutottunk el oda, hogy valójában rendezzük a környező országokkal dolgainkat; most jutottunk el oda, hogy ezeket az alapszerződéseket megkössük. Érthető, hogy t ele vagyunk szorongásokkal, az ismeretlentől való félelemmel. Ugyanígy vannak a határon túli magyarok; s ugyanígy vannak partnereink is, akikkel a szerződést kötjük - jelen esetben Szlovákia többségi nemzete, annak politikai vezetői. Nem győzöm hangsúlyozn i mind a szlovák miniszterelnök, Vladimír Mečiar úr, mind a magyar miniszterelnök, Horn Gyula úr államférfiúi bátorságát, amellyel ezt a szerződést tető alá hozták, és jelentős ellenzőikkel szemben aláírták, méghozzá oly módon, hogy ez a lehető legkedvezőb b képet nyújtotta mind a két országról. Ez nagyon nagy dolog, nagyon fontos cselekedet volt. Úgy gondolom, az alapszerződés lehetőségeket nyit a jövőben arra, hogy egyrészt országaink együttműködése jobb legyen, másrészt az alapszerződésben biztosított jog ok bekerüljenek mind a két ország belső jogrendszerébe, s az állampolgárok csoportjai együttesen gyakorolhassák alapvető állampolgári jogaikat, és ezzel teljes emberi és nemzeti önmegvalósításukat is biztosítani tudják. Rendkívül fontos és alapvető megálla pításai vannak az alapszerződésnek, amiről korábban még csak beszélni sem lehetett. Az maga, hogy kijelenti az alapszerződés: a nemzeti kisebbségek védelme és az ő alapvető jogaik érvényesítése az emberi jogok nemzetközi védelmének szerves részét képezi, é s mint ilyen, a nemzetközi együttműködés keretébe tartozik. (14.30) Tehát nem az államok kizárólagos belügye. Évtizedeken keresztül állandóan azzal háríttattak el az interveniálások, a felszólalások, hogy nem lehet beleszólni más országok belügyeibe. Itt a rról van szó, hogy a század második felében az emberi jogok dekrétuma valóban kezd alanyi joggá válni, és ez rendkívül fontos dolog. Ez azt jelenti, hogy az állampolgárok nincsenek kiszolgáltatva egyegy állam többségének, növekszik azoknak a jogoknak a kö re, amit a többség sem korlátozhat. Figyelembe kell vennünk azt a fejlődést, amit az európai államok mutatnak. Hiszen saját korábbi másukat láthatják azok az országok, amelyek később és megkésetten tértek a nemzeti fejlődés útjára és a nascens nacionalizmu s állapotában vannak, abban az állapotban, amin mi már - remélem , átestünk, amelyben volt a múlt században Franciaország, vagy volt a század elején Németország, és sorolhatnám a nacionalista, soviniszta múlttal rendelkező államok nevét. Ma ezek az ország ok példamutatóan együttműködnek, együtt élnek, lemondanak jogaikról egy nagyobb közösség érdekében. Rendkívül fontos, hogy mi ebbe az európai érdek- és értékközösségbe bekerüljünk, hiszen ebben az esetben nem kétoldalú kapcsolatokról van szó, ebben az eset ben nem nekünk, magyaroknak kell a határon túli magyarok érdekeit képviselni egyedül, hanem az Európai Közösség az európai normák alapján fogja majd ezt biztosítani. Ezeknek az európai normáknak a térségbe való bejutása és érvényesülése rendkívül fontos. N emrégiben jártam Brüsszelben, Belgiumban, ahol - mint közismert , négy kormány működik. Működik egy szövetségi, egy vallon, egy flamand kormány, és két vagy három éve működik a 80 ezres német kisebbségnek is a kormánya. És ők együtt élnek, együtt működnek , együtt hozzák a döntéseiket példamutató módon. Annak ellenére, hogy a vallonok és a flamandok köztudomásúan rengeteget veszekednek, rengeteg vitájuk van, néha a nevetségességig, a vicclapok kigúnyolják őket. Mégis van köztük kohézió, mégis együtt tudnak élni, mégis vannak közös értékeik, aminek következtében egy országot képeznek és egy nemzetet. Nem akarom a Deák Ferenci politikai nemzet kifejezést mondani, egyszerűen egy nemzetet képviselnek. És lehetne más példákat is sorolni. Úgy gondolom, hogy térsé günkben, ahol a magyarság sem él sok helyen egy tömbben, vagy
