Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
4157 kollektív jogfosztást mondanak ki, amely kollektív jogfosztást valamikor a mezopotámiai jog ismert Hammurabi törvénykönyve idején, időszámításunk előtt 1884 körül. Kérdezem én, ha akkor önöknek nem tűnt fel, hogy menny ire visszakanyarodnak, nem is a középkorba, hanem az ókorba, akkor most miért nem akarják elfogadni az 1201est, amely kollektív jogokat biztosít a harmadik évezredre előre, a magyarok vonatkozásában még nem is kellő terjedelemben. Erről a helyről vagyok k énytelen megkérdezni a szlovákoktól, hogy önök miért a középkorhoz akarnak visszakanyarodni és miért nem akarnak a jogállami megoldás alapjára helyezkedni. Ezt Gellért Kis Gábor képviselőtársamnak is mondom, aki úgy gondolja, hogy külön beszélgetést folyta that velem itt a pulpituson. (Derültség. - Közbeszólás balról: Ez egyelőre csak magánszám!) Talán nem árt, ha tudja azt, hogy Gottwaldtól származnak ezek a dekrétumok, Klement Gottwaldtól magától, aki Moszkvában szövegezte meg ezeket. Természetesen a mosz kvai jogtiprás egész szellemiségében 1944 szeptemberében, amikor például meghirdette a szlovák felkelést - szó szerint mondom, a szlovák felkelés meghirdetett jogát : "A nemzeti bizottságok kíméletlenül és megalkuvás nélkül el fogják kobozni a németek és magyarok vagyonát". Én úgy gondolom, egy ország, amelynek van önbecsülése, addig, amíg vele szemben ilyen dokumentumok léteznek, nem köthet szerződést. A másik. Eörsi képviselőtársam volt szíves és megemlékezett egyrészt az én különböző felszólalásaimról, bár név szerint nem említett, amikor arra utalt; hogy juthat itt eszébe bárkinek az, hogy a magyar történelemmel kapcsolatban hatezer éves múltra utaljon. Mindenekelőtt azt kell mondanom, hogy Eörsi képviselőtársam egyrészt tárgyi tévedésben van, mert amik or én Tatárlakára utaltam, akkor ez nem érinti Szlovákiát, Tatárlaka ugyanis, kedves Eörsi képviselőtársam, Romániában van, Erdélyben, tehát a kettőt nem kell összekeverni. De ha már nem tudja, hogy Tatárlaka hol van, akkor hadd hivatkozzam arra, hogy isme rhetné mondjuk a magyarok történetéből a Tárihi Üngürüszt, (Derültség.) amelyet nem mi írtunk, hanem törökök, és a török levéltárakban találták meg, és amely olyan apróságokat tartalmaz például, hogy Árpád vezérünk hogy alapította meg Szebent Erdélyben. Ez t azért említem mindösszesen, mert fájt Eörsi képviselőtársunknak, hogy mi a nagymorva birodalom gondolatával szembe tudunk állítani más történelmi megközelítést is. (12.30) Ugyanis nem szabad elfeledkezni arról, hogy a Kisgazdapárt módosítványai közt van egy olyan is, amely arra irányul, hogy tessék hatályon kívül helyezni a szlovák alkotmánynak azt a részét, amely Szlovákiát Cirill és Metód államának és a nagy Morva Birodalom jogutódjának jelöli meg. Miért van ennek jelentősége? Azért, mert tessék tudomás ul venni, hogy a jelenlegi nyelvtörvények, erőszakoskodások ideológiai hátteréül az a magyarázat szolgál, hogy a magyarok, akik az ő iskolai tankönyveik szerint irtanivaló, primitív barbárok, feldúlták ezt a virágzó birodalmat, Cirill és Metód birodalmát, így a magyarok a kereszténység esküdt ellenségei. Így válik tehát Szűz Mária országa az Antikrisztus országává. És kérem, miután Cirill és Metód, illetőleg a nagy Morvabirodalom határai valahol Magyarország közepén húzódtak, bizony kell arról szólni, hogy nem lehet megengedni az ilyen ellenséges megközelítést a magyarsággal szemben. Arról már nem is beszélek, hogy semmi köze Szlovákiának se Cirillhez, se Metódhoz, se a nagy Morva Birodalomhoz. De ha már ők ilyenre hivatkoznak, én mért ne hivatkozhatnék arr a, hogy Tatárlakán találtak... (Zaj a bal oldalon.) ... olyan rovásírást, amely hatezer évesre becsültetik a régészek által. Persze, ezt a régészekkel kell Eörsi Mátyásnak megbeszélni, nem velünk. De miután Eörsi Mátyás képviselőtársam még elég gunyoros han gon felemlítette például, hogy ő nem tudja, miket suttogtak a megfélemlített magyar gyerekek Maczó Ágnes képviselő asszony fülébe, én akkor ígértem, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolásául, már csak Eörsi Mátyás iránti tiszteletemből sem tudok csak két p ercet áldozni, többre van itt szükség. (Derültség, zaj. - Közbeszólás: Van idő!) És én, bizony, felhívnám igen tisztelt képviselőtársam figyelmét arra, hogy vajon nem tűnte fel neki, hogy akkor, amikor mondjuk a nácik által megfélemlített zsidó gyerekek
