Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
4153 a magyarokkal szemben, hogy kidobták a robogó vonatból a magyarokat, hogy egy 18 éves, érettségi előtt álló kislány végtelenül súlyos sérüléseket szenvedett. Úgy gondolom, ezek mind bizonyítékai annak a megítélésnek, hogy itt valóban egy instabilitást előidéző tényezőről van szó, és ha figyelembe vesszük a legutóbbi napok eseményeit - nevezetesen hogy szinte mármár körvonalazódnak a kisantant létrejöttének alapjai , ha abból a tényből indulunk ki, hogy most már a sz lovákok meg a románok egyeztetnek az alapszerződés ügyében, akkor láthatjuk: valóban az instabilitás az, ami az alapszerződés aláírása óta eddig bekövetkezett. (12.00) Most nézzük meg, hogy melyek azok a konkrét kifogások, amelyek a szerződéssel kapcsolatb an a kisgazdaoldalról felmerülnek. Kezdjük az alkotmányossági kifogásokkal, a formai kifogásokkal mindenekelőtt! A kormány az 1995. III. hó 17ei döntésével felruházta Horn Gyulát a szlovákmagyar alapszerződés aláírására. Igen ám, csakhogy az alkotmány 1 9. § (3) bekezdés f) pontja szerint a kiemelkedő fontosságú nemzetközi szerződéseket az Országgyűlés jogosult megkötni. Ebből következik, hogy csak az Országgyűlés felhatalmazásával köthetett volna szerződést Horn Gyula, nem pedig a kormány felhatalmazásáv al. Ismételten felhívnám az igen tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra a tényre, hogy az alkotmányos berendezkedésünk értelmében az Országgyűlésnek van egy kormánya és nem fordítva, tehát nem a kormánynak van egy Országgyűlése. Ezért tehát az alkotmány 19. § (3) bekezdésének f) pontját nem lehet akként értelmezni, hogy a ratifikációval minden jogi akadály elhárult. Hiszen önmagában az a tény, hogy az Országgyűlés felhatalmazása nélkül kötötték meg ezt a szerződést, ez egy súlyos alkotmányos kifogás. Hadd utaljak itt arra, hogy mi már az ukránmagyar alapszerződésnél is felhívtuk az illetékesek figyelmét arra, hogy miként kell megítélni a Magyar Köztársaság alkotmányának idevonatkozó rendelkezéseit; tehát a 19. § (3) bekezdés f) pontját. És hogy mennyire i gazunk volt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy végül is azzal, hogy az alkotmányos rendelkezést félrerúgták, nem törődtek vele, és 1991. december 6án Antall József és Jeszenszky Géza megkötötték az ukránmagyar alapszerződést, ez végül is egy olyan hely zetben következett be, hogy öt nappal korábban a magyar nép népszavazás útján kivívta azt az óriási vívmányt, amelynél kevesebbet biztosít a híres vagy hírhedt 1201es ajánlás. Tehát a magyar nép népszavazás útján a beregszászi autonómia mellett voksolt és euforikus örömmel ünnepelték az autonómiát, amikor is a magyar alkotmány felrúgásával az akkori egy kormányzat egy olyan helyzetet teremtett, hogy végül is ez az autonómia elveszett. És hogy ennek mi lett a következménye? Érdemes arra utalnom, hogy Kovács Miklós, az RMDSZ elnökségi tagja, illetőleg Kovács Miklós a KMKDSZ elnökségének tagja - tehát a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége elnökségének tagja - az RMDSZ kongresszusán elmondotta, hogy semmiféle joga nincs a Kárpátalján élő magyaroknak; öss zehasonlíthatatlanul kevesebb joguk van, mint az alapszerződés aláírása előtt. Nem igaz, hogy a nyelvüket gyakorolhatják; nem igaz, hogy iskoláik lehetnek; nem igaz, hogy a közigazgatásban részt vehetnek. Nem igaz, hogy azok az alapvető emberi jogok és sza badságok, amelyeket az ENSZ Alapokmánytól kezdve, a helsinki dokumentumokon keresztül az 1201es ajánlásig mindenféle nemzetközi szerződés biztosít a magyarok számára is, ténylegesen a magyarok számára is megvalósultak volna. A teljes jogfosztottságról szá molt be. Ezért tehát egyértelmű, hogy ma nem lehet ezeket az alkotmányos aggályokat félresöpörni; annál inkább sem, mert az alkotmány 19. §án túlmenően ott van még a Magyar Köztársaság alkotmányának 6. § (3) bekezdése is, amely kifejezetten kimondja és el őírja, hogy a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért. Tehát nem azt mondja, hogy felelőtlen lehet a vezető, hanem azt mondja, hogy köteles felelős lenni. A mi megítélésünk szerint pedig ennek az alapszerződésnek az ilye n sietve való megkötése, az alapvető diplomáciai szempontok felrúgása, tehát az, hogy az időpont helyesen legyen megválasztva; hogy a helyszín helyesen legyen megválasztva; hogy mi ne Balladur akkori miniszterelnök úrnak a
