Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDF):
4137 A kérdés persze az, hogy a jelenleg előttünk lévő törvényjavaslat elégséges garanciát ade arra, hogy ezeket az esetlegességeket kiszűrje. Termés zetesen kizárni nem lehet, de úgy gondolom - és a személyiségi garanciákról csak ennyit akartam mondani , a törvény jól intézkedik ebben a kérdésben, jól fogalmazza meg a feladatait, és az adatvédelmi törvénnyel összefüggésben - ahogy erről már korábban s zó volt - megfelelő garanciákat ad a személyiségi jogok védelmére. Még egyszer tehát: számomra az a kérdés, hogy feladatae a mi Országgyűlésünknek történettudományos kérdésekre politikai választ adni. Úgy hiszem, hogy nem. Miközben - még egyszer mondom - érthető a törekvés a '90 előtti dokumentumok megismerésére és megismertetésére. Tehát egy percig nem vonom kétségbe azt az ambíciót, hogy ezt a múltat minél teljesebben meg kell ismerni. De mégis szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét arra, hogy eze knek a dokumentumoknak a java része időközben megjelent publikációkban és - ami a fontosabb ennél - forráskiadványokban. Hiszen az a lényeg, hogy a publikációk forráshivatkozásait ellenőrizni lehessen. És még egy tapasztalatot szeretnék idehozni. Élénken e lőttem van egy kép, amely több mint három évvel, három és fél évvel ezelőtt zajlott le itt, a Házban: az akkor elnöklő, ülést levezető elnök lejött a pulpitusról, képviselői helyére ment, és bejelentette, hogy indítványozza a korábbi Párttörténeti Intézet anyagának - röviden szólva - államosítását. Eufemisztikusabban is mondhattam volna, de ez volt a tény. A lényeg az, hogy az Országos Levéltár kezelésbe vegye ezt az anyagot. Én akkor helyeseltem ezt a dolgot, azzal a fenntartással, hogy természetesen levél tár módjára dolgozzák fel az anyagot - illetve nem kellett feldolgozni, mert rendben volt az az anyag , és illetéktelen kezekbe nem jut. És bizony, már a demokratikus parlament megválasztása után - ezt valamennyien tudjuk - abszolút politikai célok szolgá latába állították ezt az anyagot. Tessék arra gondolni, hogy mi volt itt sajtóháborúban a megelőző években; tessék arra gondolni, hogy a Kahlerbizottság tudományosan alapvetően megkérdőjelezhető munkája milyen célt ért el - ha ugyan ért el valami célt. Te hát hogy ez az anyag, bizony, politikai célok szolgálatába lett állítva, ez legyen figyelmeztető önmagában is, és abból a szempontból is - bár ezt a politikusok majd levonják vagy nem vonják le , hogy politikai célokra használhatóe egyáltalán a múlt vagy sem. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy nem. Úgy igaz, ahogy Pető Iván mondta iménti felszólalásában: a történelem egységes, de a megismerhetőség különbözhet. Valóban így van. A szocialisták felfogása szerint azonban a törvényalkotás legalább annyira szól a törvényalkotóról magáról, mint a törvényalkotás adott tárgyáról - jelen esetben a levéltárak sorsáról. Úgy gondoljuk, hogy demokrata módjára viszonyulni egy antidemokratikus korszak dokumentumaihoz, annyit tesz, mint hogy a törvényalkotó nem jelöli ki a történelemben az első- és másodrendű helyet egyegy korszaknak. Természetesen valamennyien ismerünk olyan levéltári törvényt, amely különböző kutathatósági időket szab meg. De ezek minden alkalommal az iratkibocsátó helye, minősége szerint differenciálnak , nem pedig a történeti korszakolás alapján. Én úgy gondolom, ha ebbe az irányba mozdulnának el a módosító javaslatok - tehát az iratkibocsátóhoz kötnék a differenciálást , akkor ez meggondolásra késztetné a szocialista frakciót. Demokrata módjára akkor tudnám én magam is elfogadni a differenciálást, ha ez nem politikai alapon történne. És ebben az esetben, úgy gondolom, hogy egy olyan kompromisszum is előállhatna, amely valamennyiünk megelégedésére szolgálna. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraib an.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megadom a szót Kiss Gábor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. (A főtitkárhelyettes jelzi, hogy dr. Szabad György szót kér.) Elnézést! Akkor előbb megadom a szót... kétpercesre kér? (Dr. Szabad György: Igen.) Kétperces reagálásra megadom a szót Szabad Györgynek. DR. SZABAD GYÖRGY (MDF) :
