Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
4129 15 éves kutatási korszakhatár legyen érvényes, attól kezdve - normális, demokratikus társadalomnak tekintve országunkat, illetve a magyar társadalmat - lépjen életbe az a szokás, amely a nyugateurópai országokba n és általában a civilizált országokban érvényes, vagyis 30 éves kutatási korszakhatár legyen. Elhangzott itt a Fidesz javaslata, amely - ha jól értem , azt mondja, hogy az 1990 előtti időszaknál semmiféle kutatási korszakhatár ne legyen, és elhangzott a Kisgazdapárt javaslata, amely egységesen 15 éves kutatási korszakhatárt kíván megjelölni. Én természetesen az SZDSZ javaslata mellett kívánok érvelni, vitatkozva azokkal, akik azt mondják, hogy a történelem egységes, és ezért a történelem kutatásánál egysé ges korszakhatárt kell megállapítani. A történelmet valóban lehet egységesnek tekinteni, de a történelem megismerhetőségét nem lehet minden időszakban, minden korszakban egyforma eséllyel megpróbálni. A mi javaslatunk nyilvánvalóan abból indul ki, hogy az 1990 előtti időszak nem nyílt, nem demokratikus társadalom volt Magyarországon; az 1990 előtti években az állampolgárok nem jutottak, nem juthattak hozzá azokhoz az információkhoz, amelyek egy szabad, demokratikus társadalomban minden állampolgárt megillet nek. Ez utólag természetesen már nem orvosolható, de orvosolható az, hogy utólag föltárjuk - a szakemberek föltárják - azokat az információkat, amelyek az állampolgárokat érintő döntésekre vonatkoznak. Ez indokolttá teszi azt - tekintettel arra, hogy a '90 előtti időszak, a nem demokratikus korszak nem tekinthető normális társadalmi berendezkedésnek , hogy erre az időszakra érvényes legyen ez a más időszakoktól eltérő kutatási korszakhatár. Ez a levéltárak számára nem jelenthet technikai problémát. És, ami nt mondtam, miután az egész levéltár a történelmi tudat, az ország, a nemzet múltjának föltárása miatt rendkívül fontos ügy, az 1990 előtti időszak föltárása a mi véleményünk szerint nélkülözhetetlen az előző rendszer és az ország történetének megismerése szempontjából. Mi szól az ellen, hogy az 1990 előtti levéltári anyag mindenféle korlátozás nélkül megismerhetővé váljék? Elsősorban az, hogy a levéltári törvény - és erről még viszonylag kevés szó esett - két dolgot kell hogy szem előtt tartson. Az egyik a hozzáférhetőség szempontja - erről most nem érdemes részletesen beszélni , a másik azonban a személyiségi jogok védelme. A személyiségi jogok védelme - és ez újítás a levéltári törvény mostani tervezetében - nem a levéltárak kizárólagos feladata, hanem a kutatók, akik az anyagot megismerik a kutatások során és a levéltárak, a levéltárosok közös feladata. De ha 1990ig minden iratanyag, ami levéltárba kerül, hozzáférhető, a levéltárak egyszerűen technikai okok miatt nem képesek garantálni azokat a személyi ségi jogokat, amelyeket a levéltáraknak kellene védeni. Nem tudják olyan rendben a kutatók rendelkezésére bocsátani az iratokat, ami mindazokat a garanciákat biztosítanák, amelyeket nekünk is kötelességünk számon tartani, és természetesen kötelességük a le véltárosoknak is. A mi javaslatunk azt jelentené, hogy 1980ig - ha elfogadja a parlament ezt az indítványt , aki kutatási lehetőséget kap a levéltárakba, hozzáférhet a nyilvános iratokhoz, természetesen személyesen vállalva, hogy ha a személyiségi jogoka t esetleg sértené a következményeit személyesen neki - mármint a kutatónak - kell vállalni. 1980 és '90 között pedig - ez összhangban áll Szabad György javaslatával, de a törvény mostani formájában erre lényegében lehetőség nyílik - szakértők számára, akik ről egyértelmű - és erre szakmai garanciák vannak , hogy nem önös érdekből, valamiféle személyes ügy miatt próbálnak levéltári kutatásokat folytatni, hanem valóban a múlt föltárása érdekében, egyéni elbírálás alapján az 1980 és '90 közötti időszak iratain ak föltárására, illetve kutatására is lehetőség nyílna. Mért nem tartom szerencsésnek a Kisgazdapárt javaslatát, az egységesen 15 évet? Azért, mert a történések után 15 év kevés ahhoz, hogy olyan módon kerüljenek levéltárba iratanyagok, aminek kapcsán a tö rvényes garanciákat biztosítani lehet. Nem véletlen, hogy minden demokratikus országban, vagy a demokratikus országok döntő többségében a történésekhez képest 30 évnek kell eltelni ahhoz, hogy gyakorlatilag bárki számára hozzáférhetőek legyenek az iratok. (10.00)
