Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 6 (90. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF):
4112 Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat a közegészségügy és járványügy frontvonalában dolgozik, megelőzési, népegészségügyi feladatokat lát el. (21.50) Az elmúlt években sem sikerült ezekne k az intézeteknek a megfelelő működési feltételeket biztosítani, és örökké azon kínlódtunk, hogy hogyan lehet a lerobbant épületállomány mellett azt a munkát elvégezni, ami nagyon fontos, alapvető közegészségügyi és megelőzési feladat. Ez a hálózat végzi a különféle járványügyi vizsgálatokat és megelőzéseket. Kedves Képviselőtársaim! Ezen kell takarékoskodni az országnak? 100 millió forinttal? Akkor, amikor már az elmúlt években is számtalanszor működési nehézségekkel küzdött ez a hálózat? Persze lehet. Csa k akkor nagyon örülnék neki, ha önök nem beszélnének többet arról, hogy milyen borzasztó fontos az egészségügyben a megelőzés. Annál is kevésbé, mert a további tételekben is ugyanez található. Hiszen ismét megfaragják az egészségvédelmi célú összegeket, az egészségfejlesztési célokra szánt összegeket. Tavalyi költségvetésünkben, '94ben volt 960 millió forint, először ekkora összeg megelőzési célokra. A pótköltségvetésben ennek felét elvonta a kormány, azzal, hogy ja, hát idén nehéz helyzetben vagyunk, majd jövőre. Én akkor is felhívtam a figyelmet arra, hogy amit most elvesznek, azt soha nem fogja visszakapni az egészségvédelem. Hát vissza nem is kapta, ugyanazt a tételt, 960 millió forintot terveztek a költségvetésben '95ben, majd most ezt is megfaragják 65 millió forinttal. Ezért mondom, hogy amennyiben ezt megszavazzák képviselőtársaim, még ezt a csökkentést is, akkor nagyon kérem önöket kormánypártiakat, hogy ne beszéljenek többet az egészségvédelem és a megelőzés prioritásáról, mert nem erről szól ez a javaslat. A következő: családvédelmi hálózat kialakításának indítása. A családvédelem intézményrendszerének kiépítése rendkívül fontos lenne ebben az országban. Ebben mindannyian egyetértettünk évek óta. Mellesleg szólva, a csomagtörvény felvezetésekor a kormány azt is elmondta, hogy majd a családsegítő központokat kell fejleszteni. Ebben a költségvetési, pótköltségvetési javaslatban erre vonatkozólag egy fillér nem található, az önkormányzatoknak szánt összegeket folyamatosan megfaragták. Nem tudom, hogy kinek, mikor és miből kellene a családsegítő központok hálózatát fejleszteni. És akkor itt van előttünk a Népjóléti Minisztérium költségvetésében a korábbinál már 10 millió forinttal kisebb összeg, tehát nem 40, hanem 30 millió forintos éves összeg a csalá dvédelmi hálózat kialakításának indítására. Ezt az összeget is megfaragja a pótköltségvetés, véleményem szerint semmivel sem indokolhatóan, hiszen ha minden, fejlesztésre szánt pénzt megfaragunk, akkor itt tényleg csak rombolás történik, és építkezés egyál talán nem. Mint ahogy a további tételekben is megtalálhatók ezek a jelenségek, hiszen ősszel a miniszterelnök úr a beszédében elmondta, hogy de hát aztán a hajléktalanellátást, azt aztán igen, és mi itt azt meg fogjuk oldani, a hajléktalanok helyzetét, h ipphopp, mert ez az egyik legfontosabb feladata a kormánynak. Hogy eddig nem oldották meg, azon nem csodálkozom, én akkor is tudtam, hogy nem lehet ilyen hamar. De ezt is megfaragják a pótköltségvetésben, kérem, lecsökkentik 10 millió forinttal a hajlékta lanok ellátására szánt összeget is. Ugyanakkor szociális szakellátások fejlesztéséből is lefaragnak 50 millió forintot. Gyermekek napközbeni ellátásának fejlesztéséről már beszéltem. És akkor ez csak a szociálpolitika, amiről olyan nagyon sok, nagyon szép beszédet hallottunk az elmúlt négy évben, meg még most az ősz folyamán is. Az egészségügy kérdésköréről már valóban csak néhány szót szólok, hiszen itt olyan tételek találhatók, mint a koraszülött ellátás feltételeinek javítása című, ahonnan 70 milliót szá ndékozik elvonni a pótköltségvetés, nyilván rendkívül komoly szakmai indokok alapján. A diagnosztikai műszerprogramok alapvetőek a kórház működésében, és igazi takarékosságot jelentenek, kedves képviselőtársaim, mert egy kórház sokszor azon az egyetlen műk ödőképes röntgenkészüléken függ, és ha a röntgenkészülék éppen felmondja a szolgálatot, akkor az osztályon fekvő betegek sora marad több nappal tovább az osztályon, míg a kivizsgálását be tudják fejezni. Ezért kell a diagnosztikai műszereket fejleszteni.
