Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
3905 Bizonyítsa be nekem, mint ügyfélnek, hogy az a bíró nincs megvesztegetve! Aki k gyakorló ügyvédek, tudják, hogy az ügyfelek mentek oda az ügyvédjükhöz, hogy ügyvéd úr, nem látta, hogy mi folyik itt benn?! A bíró magyarázta el az ellenérdekű félnek, hogy mi van, akkor miért fizetem én önt, ahelyett hogy a bírót fizetném?! Majd a bíró eligazít engem, elmondja hogy mit kell tennem! Ez az, ami abból a feltevésből indul ki, hogy a bíró ránéz az ügyre, helyből rögtön tud mindent, nem is kell bizonyítani, ő eligazít mindenkit és ha menet közben rájön, hogy téved, akkor bírálja felül a saját korábbi nyilatkozatát. Ez az, amiért a polgári államokban azt mondják - itt van a szomszédban egy nagy jogi könyvtár, a szakirodalom tele van ilyen írásokkal, de a magyar szakirodalom is, figyelmükbe ajánlom Németh János professzor írásait, aki az elmúlt években teleírta a magyar szakirodalmat ilyen cikkekkel , hogy ez nem egy korrekt per, amikor a bíró valamelyik fél javára, még a döntés előtt, még a bizonyítás előtt, még a körülmények meghallgatása előtt beavatkozik és kioktatja az egyik felet. Ugyanis ez a felek egyenjogúságának, egyenlőségének az elvét megsértheti, és különösen kártékony akkor, ha a bíró tévedésből avatkozik be ebbe az ügybe. Tehát azt hiszem, a megoldás valóban az, amit Szigethy képviselőtársam mondott, hogy a pártfogó ügyvédi intézmé nnyel kell ezt megoldani. Nagyon sok helyen éppen ebből a felismerésből indítottak jogsegélyszolgálatokat. Működnek jogsegélyszolgálatok, ingyenesek is; a karitatív szervezetek működtethetnek ilyen intézményeket. Nem lehet azt tenni, hogy - elnézést ismét a hasonlatért, amit az általános vitában már említettem - ha úgy ítéljük meg, hogy a társadalom erre nem készült fel, akkor bízzuk meg az ügyet eldönteni hivatott bírót, hogy majd ő a felek vitájában igazságot tesz. Ugyanis a bíró nem tévedhetetlen. A bíró nem az igazság letéteményese. Ez az, amit nem fogadok el. Nem az igazság letéteményese az állam sem, még csak az sem biztos, hogy amit a többség helyesnek gondol, az az igazság. Az igazságot a perben a bírónak a megismert tények és körülmények alapján kel l kideríteni. Egyébként még egyszer mondom, mindenhol a civilizált világban erre épül; és ahogy, ha jól értettem, Sepsey Tamás is azt mondja, hogy ez a kívánatos hosszú távon. De szeretném jelezni, hogy a jelenlegi helyzet nem hogy nem kívánatos, hanem kif ejezetten kártékony, ugyanis az igazságszolgáltatás iránti bizalmat ássa alá ez a helyzet. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces viszontválaszra megadom a szót Sepsey Tamás képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. DR . SEPSEY TAMÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök asszony a szót. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Tízéves ügyvédi praxisom alatt egyetlenegy ügyfél nem panaszkodott nekem, hogy a bíró kioktatta az ellenfelünket. Ezt tehát egy nagyon gyenge érvnek tartom. Az ügy feleknél a panaszkodás általában akkor kezdődik, amikor elvesztik a pert. A per elején még nem panaszkodnak, akkor még minek? Még nem tudhatják, hogy mi az eredménye. Ha a bíró kioktat valakit, sosem elfogult, most sem, csak elmondja, hogy körülbelül jogil ag mik a lehetőségek. Ha megmarad a perbeli jogokra való kioktatás, ugyanúgy meg fog maradni a kioktatás - ezt próbáltam megmagyarázni. Az ügyvéddel eljáró fél ugyanúgy azt fogja hallani, hogy a bíró elmondja: a keresetre ön nyilatkozhat, kérheti annak elu tasítását, elismerheti, részben elismerheti. Miért kérhetem az elutasítását? Adott esetben előterjeszthet beszámítási kifogást és akkor el kell magyarázni az összes anyagi, jogi lehetőséget is. Tehát még egyszer hangsúlyozom, ez itt és most nem megoldás és nem követhető a számunkra. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) :
