Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - Bejelentés önálló indítványok bizottsági kiadásáról - A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
3880 Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Megköszönve a szót és ezt a váratlan lehetőséget, hogy mégsem este 11 órakor kezdünk hozzá - kétszeri ilyen kísérlet után - a magyar igazságszolgálta tás két alapvető és egy szintén fontos eljárását szabályozó törvény vitájához. Megértem a tisztelt Országgyűlés problémáit, de ugyanakkor szerencsésnek tartom azt, ha nem is a teljes nyilvánosságot, de legalább az érdeklődők valamelyes nyilvánosságát megka pja ez a részletes vita is. Talán szerencsénk van ezzel az időponttal. Tisztelt Országgyűlés! Az összekapcsolás alapján úgy érzem, az Országgyűlés előbbi ügyrendi döntése feljogosított arra, hogy arról a módosításról beszéljek, amely tulajdonképpen jelenle g a parlament előtt fekvő, büntetőeljárással foglalkozó módosító csomag túlnyomó részét illeti. Természetesen még egyszer elmondva azt, hogy egyetértünk számos praktikus elemmel, mindenekelőtt a tárgyalás megismétlésével kapcsolatos praktikus szabályozássa l, a határidőkkel s általában valóban a bíróságok munkáját érdemibbé és hatékonyabbá teendő törekvéssel. Nem tudunk azonban egyetérteni - és a módosítás erre vonatkozik - azzal a törekvéssel, amelyet a bizottság előtt is megindokolva úgy tudunk jellemezni, mint a fürdővízzel együtt a gyerek kiöntését, hogy tudniillik a magyar büntetőeljárási törvény látványos és valóban nem mindennapi reformját a kormány kizárólag annak a szempontnak kívánja alárendelni, hogy az eljárások gyorsabban folyjanak, és nagyon sok mindent - saját elképzeléseit illetően is - feláldoz ennek a célnak az érdekében. Elhangzott a vitában s még a miniszteri expozéban is - tulajdonképpen meg sem várva a mi kritikáinkat , arra történt hivatkozás, hogy voltaképpen ez a javaslat így, ahogy v an, nem ellentétes a büntetőeljárással kapcsolatban még az előző kormány által 1994. I. hó 5én elfogadott és a jelen kormány által is elvállalt - csak egy kicsit távolabbra prognosztizált - új büntetőeljárási elveket rögzítő kódex alapelveivel. Sajnos, ez a megállapítás, amelyet a kormány képviselője az én módosító javaslataimmal kapcsolatban a bizottsági vitában is kifejtett, nem felel meg a valóságnak, nem felel meg a büntetőeljárásra vonatkozó koncepció tényleges irányának, s mindannak - mondom még egys zer , amit a kormány deklaráltan is elvállalt. (14.50) Engedjék meg, hogy ennek alátámasztására és annak az érvrendszernek a kiegészítésére, amellyel a jelenleg hatályos szabályozás fenntartását indítványozom mindazokban az indítványokban, amelyek tehát a vétségi eljárás szabályainak a kiterjesztését és a vétségi eljárás során a tárgyalás mellőzésének a kiterjesztését, mind a számszerű, mind pedig az alkalmazható büntetések körének szélesítését ellenzik, idézzem ennek a bizonyos, a büntetőeljárás koncepció jára vonatkozó kormányhatározatnak néhány elemét. Mind a magyar eljárásjogi hagyományok, mind a legújabb külföldi törvényhozási termékek, illetve tervezetek, mind pedig a büntetőeljárással szemben megfogalmazott közösségi elvárások egy olyan modell kialakí tása irányába mutatnak, amely a tárgyalás primátusára épül, és amelyben a mainál lényegesen erőteljesebben érvényesül a kontradiktórius elv, ezen belül pedig a felek rendelkezési joga. Általában ennek a büntetőeljárási koncepciónak az a lényege, hogy az 19 73ból keltezett, azóta ugyan sok szempontból módosított és a kor parancsának megfelelően megreformált büntetőeljárási törvényünk alapkoncepcióját megváltoztassa; hogy tudniillik a leglényegesebb rész a bíróság előtti szakasz, ezen belül is elsősorban a tá rgyalásra épülő bírósági döntési folyamat legyen. Ugyanennek a koncepciónak a következő alapvető megállapítása - tehát az, amelyet megvalósítani látszik a kormány ennek a törvénymódosító javaslatnak a kapcsán is - azt tartalmazza, hogy a büntetőeljárás gyo rsítását célzó eljárási formák alkalmazása nem zárható ki. Ugyanakkor ennek során biztosítani kell a teljes, valamennyi eljárási garanciával körülvett tárgyaláshoz való jogot, amelynek elhagyásához azonban a védelem, vagyis a terhelt és a védő hozzájárulha t.
