Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. ROTT NÁNDOR, az FKGP
3854 kormánypárt igen tisztelt képviselője azt mondta, mi ugyan most előterjesztünk egy teljesen alkalmatlan törvényjavaslatot, de majd önök, az Országgyűlés alkossanak egy elfogadható törvényjavaslatot: Miből? K inek a javaslata alapján? Minek alapján? Szolnoki Andrea, igen tisztelt képviselőtársam, ugyancsak az egyik kormánypárt képviselője, nagyon világosan és nagyon becsületesen fölhívta itt a figyelmet a benyújtott javaslat belső inkonzisztenciá ira, arra, hogy az milyen problémákat támaszt, és ő is arra szólította fel a Házat, valamennyiünket, hogy mi igyekezzünk e helyett az elfogadhatatlan javaslat helyett valami elfogadható, életképes javaslatot kidolgozni. Mindezt persze úgy, hogy ne obstruál junk, hogy ez ne vegyen időt igénybe, mert ez nagyon sürgőssé vált. Nyolc hónapig nem volt sürgős? Most sürgőssé vált? Akkor, amikor egy elfogadható javaslat helyett ránk van bízva, hogy mi dolgozzunk ki egy elfogadható javaslatot? Meg kell mondanom önökne k, hogy a normális, jogszerű kormányzásnak, a normális parlamentarizmusnak megcsúfolása az, ami ezzel a törvényjavaslattal itt most, előttünk folyik. Nagyon világosan kimutatták, s erre is Szolnoki Andrea mutatott rá, hogy nincs összhang sem a társadalombi ztosítási önkormányzatok, sem a kormány, sem a költségvetés, sem a társadalombiztosítási költségvetés között, és - ahogy ez már korábban is nyilvánvaló volt - nincs annak a procedúrának a menete sem tisztázva, aminek alapján egyáltalán jogszerűen le lehet bonyolítani ezt a rendkívül nehéz, rendkívül összetett és komplikált feladatot. Kis Gyula, igen tisztelt képviselőtársam, a beszédében arra hívta föl a figyelmet, hogy ezek mögött a most itt, ebben a konkrét esetben megmutatkozó rendezetlenség és abszurd h elyzet mögött, sajnos, sokkal mélyebb, sokkal súlyosabb folyamatok húzódnak meg. Legalább azok , akik hallgatták, talán még emlékeznek rá, hogy amikor az 1995. évi költségvetésnek a vitája folyt, én is arra igyekeztem rámutatni, hogy ezek mögött a törvény i, költségvetési, társadalombiztosítási költségvetési problémák mögött sokkal mélyebb társadalmi folyamatok problémái rejlenek. Valóban úgy néz ki, hogy így lassan működésképtelenné fog válni az ország. Működésképtelenné fognak válni egyebek közt az egészs égügyi és a nyugdíjbiztosítási szervezetek, ezeknek a mechanizmusai egyszerűen működésképtelenné fognak válni. Ennek a működésképtelenné válásnak az egyik oka, hogy az irányító folyamatok, a működést biztosító anyagi, jogi, pénzügyi folyamatok teljesen kao tikusak, teljesen rendezetlenek, és egy olyan kényszerhelyzetbe, végső szükséghelyzetbe jutottunk most is el, amikor ennek az egész működésképtelenségnek és irányításra való képtelenségnek az összes ódiuma, terhe rázúdul az Országgyűlésre. Itt kell olyan f eltételeket teremteni, amelyekről nem nekünk és nem az Országgyűlésnek, hanem a kormánynak kellett volna gondoskodnia. Elhangzott a vitában az is, az eddigi fölszólalók közül többen említették, hogy alapvetően rendezetlen az önkormányzatok és a kormány kap csolatának az egész problematikája. Az Állami Számvevőszék már évek óta ismételten hivatkozik erre különféle megjegyzéseiben, amelyeket a társadalombiztosítás költségvetéséhez fűzött, az Állami Számvevőszék ezekre az anomáliákra már többször is fölhívta a figyelmet. Az alapprobléma a központi költségvetés és a társadalombiztosítási önkormányzatok költségvetése közötti szoros tartalmi és számszaki összhang biztosítása. Ennek az összhangnak a megteremtése folyamatos, iteratív, ideoda történő információáramlá st és lépésről lépésre történő döntésegyeztetést kívánna, követelne meg. Ennek az eljárásnak, ennek a processzusnak azonban ki kellene dolgozni a rendszerét, az eljárásrendjét. Amíg ez nincs megoldva, addig ez az egyeztetési folyamat mindig ennyire képléke ny lesz, mindig magában fogja hordani annak a veszélyét, hogy nem fog megegyezni a költségvetés, a központi költségvetés és az önkormányzati költségvetések tartalma és mechanizmusa. Itt azonban egy olyan eljárásbeli hiányossággal állunk szemben, amely évek óta ismert. Következésképp ha ezen a téren a kormány a jövőre vonatkozólag valamiféle biztosítékot akar teremteni, hogy ne ismétlődhessenek meg az ez évi anomáliák, hogy ne alakulhasson ki újra egy