Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
3827 körülmények között. A helyzet azonban az, hogy 14 évvel ezelőtt, amikor Mitterrand elnök hatalomra jutott, kinevezett egy szépreményű fiatal politikust, bizonyos Jack Langot kulturális mi niszterré, aki addig ellenzékből aggódott a kultúráért. Ezt követően az elnök máris megkettőzhette a kulturális költségvetést. Ma Magyarországon bármelyik kulturális és közoktatási miniszter olyan Jack Langnak érezheti magát, akinek a költségvetését megfel ezték. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy egy ellenzéki képviselő kultúráért vagy bármi másért való aggodalmának természetesen nem kell hogy határt szabjon semmi, ezzel szemben egy kormányzati tisztségviselő aggódását alapvetően meghatározza az az any agi eszközrendszer, amely rendelkezésére áll. Az igazi kérdés az, hogy ezen szűk mozgástérben jól aggódike az illető a kultúráért vagy bármi másért. A minisztérium úgy gondolja, hogy jól aggódik a kultúráért, ennek részletes kifejtésére egy kétperces vála sz keretei természetesen szűkek, de bármikor készséggel állok rendelkezésre. Ön természetesen úgy gondolja, hogy nem aggódik jól, és mint ellenzéki képviselőnek, ehhez természetesen minden joga megvan. Ön azonban mindebből azt a következtetést vonja le, ho gy a miniszter mondjon le, és én ezzel is teljes mértékben egyetértek. Azt hiszem, hogy a belügyminiszternek is le kellene mondania, mert... (Zaj, taps a jobb oldalon.) ... mert nem jól aggódik az önkormányzatokért, a népjóléti miniszternek, mert nem jól ag gódik az egészségügyért, a honvédelmi miniszternek, mert nem jól aggódik a hadseregért, mindenekelőtt a miniszterelnöknek, aki ezt a sok rosszul aggódó minisztert megtűri maga körül, csak akkor azt tessék megmondani, hogy minek tartottunk választásokat. Ha mindig meg kellene kérdezni az éppen ügyeletes aggódókat, hogy mit tegyünk, akkor meg lehetne úszni a választás fölösleges, költséges és körülményes procedúráját. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Kétperces reagálásra megado m a szót Gaál Gyula frakcióvezetőhelyettesnek, Szabad Demokraták Szövetsége. GAÁL GYULA (SZDSZ) : Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Én is megértem Csépe Béla képviselőtársunk aggódását, és egyet is értenék vele, hogyha ebből az aggódásból valóban olyan mon danivaló következett volna, ami valami megoldást is mutat a felvetett problémákra és amely a problémák tényleges gyökereire mutatna rá. Ő a kulturális szféra érdekeiért és az oktatás egészéért aggódik annak az egy ügynek a kapcsán, hogy a honoráriumok után tbjárulékfizetési kötelezettséget fogadott el az Országgyűlés a tegnapi szavazásával. Ugyanakkor érdeklődéssel hallgatnám - és nem adnak választ arra a kérdésre , hogy miért gondolják azt, hogy ez a társadalombiztosítási járulék jogosan és méltányosan t erheli például a pedagógusok fizetését, jogosan és méltányosan terheli az orvosok fizetését, az ápolónők fizetését, hogy csak valóban az agyukat, a tudásukat hasznosító és a magyar nemzetnek valóban felemelkedéséért, kultúrájáért, egészségéért dolgozókat e mlítsem, hogy aztán az egyéb szférákról ne is beszéljek. Miért fogadják azt el, hogy itt természetesen indokolt a társadalombiztosítási járulék fizetése, míg egyéb olyan csoportoknál - amelyek a fizetésük jelentős részét nem ilyen formában tudják felvenni vagy megtehetik, hogy nem ebben a formában veszik fel, hanem például minimálbéren alkalmazottai egy szerkesztőségnek vagy bármilyen más hasonló intézménynek és utána a jövedelmük döntő részét honorárium címén képesek elszámolni - , az ő tevékenységük után ne kelljen fizetni a társadalombiztosítási járulékot. Azt gondolom, ez valóban egy méltánytalan helyzet volt, és ennek a megoldása nem azt kell hogy indukálja, hogy akkor ilyen privilégiumokat fenntartsunk, hanem köztehervállalás alapján egységesítsük a te rheket és ahol valóban probléma, méltánytalan helyzet keletkezik, azokat kezelni
