Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 30 (88. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - ZSIGMOND ATTILA (MDF):
3804 lehet hallgatni, hogy mit mond az éjbe borult ellenzék. Hogyan próbálja ébresztgetni az elszenderült országot, veszélyben a kultúra, az alkotók és az intézményrendszer is. Két hete Vitányi elnök úr mértékről beszélt. Szerintem nincs mérték, mértéktelen ség van, nincs jövő és jelen, fontos és nem fontos. Tekintet nélküli, szárnyaló fantáziájú harács van, amit bátorságnak, hovatovább vitézségnek titulálnak. Ez utóbbi igaz. Ehhez tényleg nagy bátorság, talán már vakmerőség is kell. Csakhogy egyáltalán nem b iztos, hogy a bátorságnak a szakszerűség, az értelmes jövőépítés, a kibontakozás felelőssége a szinonímája. És milyen bágyadt, szánalmas bátorság a talán legvédtelenebbet sújtani. Igen, még mindig a kultúra, a tudomány, a művészet tiszteletdíjainak tbs já rulékáról beszélek. A nemzet egyetemlegesen felfogott ügyéért, egyáltalán a szellemi életért, a kultúra, a tudomány, a művészet intézményrendszerének működhetőségéért emelek szót. A működő vagy még csak potenciálisan tartalékban levő agymunkáért szólok, am elynek fontosságát oly sokszor kérdőjelezték meg 1949 és 1990 között. Vagy már megint? Kitől várja vagy mitől várja a kormányzó Pénzügyminisztérium a kilábalást? Pénzügyi műveleteitől? Vagy az agyban gazdag értelmiségtől. E körben mindössze a következők vé leményét, a következők tiltakozását hagyták figyelmen kívül tisztelt képviselőtársaim, sajnos 24gyel többen, mint kellett volna. Felsorolom: Művészeti Szakszervezetek Szövetsége, Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, Képzőművészek, Iparművészek és Mű vészeti Dolgozók Szakszervezete, Táncművészeti Kamara, Magyar Írók Szakszervezete, Magyar Írószövetség, Magyar Írókamara, Szabadfoglalkozású Zenei Előadóművészek Szakszervezete, Magyar Színházművészeti Szövetség, Magyar Színészkamara, Magyar Film- és TVmű vészek Szövetsége, Sajtószakszervezet, Magyar Lapkiadók Egyesülete, Magyar Zeneszerzők Egyesülete, Magyar Public Relations Szövetség, Magyar Újságírók Szövetsége, Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete, Magyar Zenei Tanács, Magyar Szépmíves Tár saság, József Attilakör, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, Független Magyar Írók Szövetsége. Mindössze ezek jajkiáltását nem hallották meg. Egyébként tiltakozott a társadalmi kamara is. De n ézzünk egy példát a sok lehetőség közül. A magyar alkotóművészek, képző, ipar, fotó, zeneművészek, az irodalom művelői nem tartoznak a társadalombiztosítás általános körébe. Nem ők akarták, hogy nekik csak úgynevezett nyugdíjsegély járjon, noha jövedelm ük után mindig vonták a járulékot. De ezt legalább eddig mindig megkapták a művésznyugdíjasok úgy, mint mindenki e hazában. A mértéktelenség gátlástalanjai azonban új cselt eszeltek ki. A havi ezer forint segélyjárulék mellett fizessék az alkotók minden ti szteletdíjuk után még annak 44 százalékát a társadalombiztosításnak. De e tiszteletdíjak után fizetett 44 százalék tbjárulékért nem jár semmi. Se nyugdíj, se semmi. Az ember azt hinné, hogy az amúgy még kissé hermafrodita társadalombiztosításunk is társad almi szerződésen alapul. Az aktívkori befizetésekből majd jár valami, ha nem is sok. Csak a szellem munkásainak nem jár semmi a 44 százalék befizetéséért? És az alkotmány? De hát akkor nem is társadalombiztosításról, hanem adóról van szó, hölgyeim és uraim , agyadóról. A tudományos kutató, a kultúra, a művészet munkásai adóznak azért, mert agyukat használják. Ez az ő büntetésük. Tisztelt Ház! Idáig a csomagküldő szolgálat minta érték nélküli küldeményéről beszéltem, de ezzel a bajok nem érnek véget. Még mind ig a nyugdíjsegélyes alkotóművésznél maradva, akitől úgy akarják tiszteletdíja 44 százalékát elvenni, hogy nem kap érte semmit: a pótköltségvetéssel mára ott tart, hogy elfogadása esetén már szerzett jogú nyugdíjsegélyét sem kapja meg. Azért nem, mert a ko rmányzó pénzügyminisztérium az 1994. évi teljesen felesleges pótköltségvetésben már 50 millióval csökkentette, a mostani pótköltségvetésben további 40,5 millióval csökkenti a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány költségvetési támogatását. Itt pedig nem fog tu dni még nyugdíjsegélyt sem fizetni. Nos, ez csak egy példa a sok közül a kíméletlenül bátor mértéktelenségről.
