Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 30 (88. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP):
3786 Gondolom, az volt a kérdése, hogy a pótköltségvetésről beszéleke. Ez egy általános vita, és itt az általános vitában vannak összefüggések. Én azt hiszem, hogy a kormánykoalíciónak és a kormányzatnak az volt az elképzelése, hogy a Bokroscsomagra fog épülni a pótköltségvetés. Tehát ilyen szempontból nem hiszem, hogy ez nem függne össze. Tehát még egyszer hadd hangsúlyozza m, hogy itt elsősorban kormányzati hiányosságokról van szó. Állításomra hadd idézzek egy olyan véleményt, amellyel abszolút nem tudok egyetérteni. Egyik kormánypárti képviselőtársam említette: "Nem kellett volna a pedagógusoknál populista módon óraszámot c sökkenteni." Miről is van itt szó? Hogy megmagyarázzam a kijelentést, az előző kormányzat 18ra csökkentette az általános iskolai tanárok óraszámát, ezzel megmentette négyezer pedagógus munkahelyét. Lehet, hogy ez hiba, de az önök által szociálisan érzéket lennek titulált kormányzat próbált odafigyelni a közoktatásra és próbált odafigyelni a pedagógusokra. Gyakran hangoztatják, hogy a kormányzat milyen bátor. Ha ez igaz, akkor álljon fel a kormány képviselője és mondja meg a pedagógusoknak, vágja a társadalo m szemébe: az oktatás sokadrendű kérdés, a választási ígéretek nem érdekesek, a gyermekek oktatása, nevelése lényegtelen kérdés. A bátorság hangoztatásáról a vak ló ismert esete jut eszembe. E bátorság alapján azonban az ország fog falnak menni vagy szakad ékba zuhanni. Mielőtt rátérnék az oktatás kérdéseire, még egy megjegyzést. Nem tudok felháborodás nélkül elmenni azon tény mellett, hogy a kormány képviselői és kormánypárti képviselőtársaim egyre gyakrabban hangoztatják, hogy nekik sem öröm meghozni ezeke t a kemény döntéseket, fájó szívvel képesek csak megtenni ezeket a lépéseket. Ilyenkor legszívesebben hangos zokogásba törnék ki, de fegyelmezem magam. Igen tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Fejezzék be ezt az álszent magatartást, helyette inkább fig yeljenek oda az ellenzék véleményére és inkább gondolkodjanak el az ellenzék alternatív javaslatain, így a kereszténydemokraták javaslatain is. Emlékezzenek vissza, felhívtuk a figyelmet az 1995. évi költségvetés megvalósíthatatlanságára. Hiába. A KDNP úgy gondolta, az új költségvetésre valamikor a második félévben lesz szükség. Bevallom, tévedtünk, már az első negyedévben sorra került. Visszatérve az önök választási ígéreteire, ígéreteikben azt mondták: "Lehet másképpen." Mi, kereszténydemokraták azt mondj uk: másképpen kell, de az önök programja és az önök jelenlegi elképzelése erre nem alkalmas. Bár meg kell jegyeznem, kevesebb kárt okoznának a közoktatásban, egyáltalán az oktatásban, ha visszatérnének, na nem a választási ígéreteikhez, csak a kormányprogr amhoz. Engedjék meg, hogy felolvassak egy idézetet. "A szocialisták meggyőződése, hogy az oktatás az egyik kitörési pont, ahová felszabadítható erőforrásokat összpontosítva meg lehet indulni a társadalmi felemelkedés útján. Az oktatás valódi megújítását el sősorban azoktól a tényezőktől kell várni, amelyek minden más tényezőnél fontosabbak: maguktól a pedagógusoktól." Eddig az idézet. Mi, kereszténydemokraták egyetértünk ezekkel a gondolatokkal, de a kormány nem ennek a szellemében cselekszik, hanem visszaté rtek ahhoz az eléggé el nem ítélhető gyakorlathoz, hogy az oktatás és a kultúra az a terület, ahol a visszafogásokat erőteljesen érvényesíteni lehet. Ez rövidlátó politika, rövid távú költségvetési szempontok oltárán feláldozzuk a jövőt. Hogy ez nem demagó gia, azt pontosan az előbb idézett és önök által megfogalmazott szavak bizonyítják. De ne nekem higgyenek, hanem gondoljanak a május elsejei pedagógustüntetésre, vagy gondoljanak a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének a megfogalmazására, hogy csak a le gújabbakat említsem. A gondokat fokozza, hogy az MKM nem áll feladata magaslatán. A minisztérium egyáltalán nem képes az oktatás legelemibb érdekeit sem képviselni, sőt úgy tűnik számomra, hogy öntevékenyen is részt vesz az oktatás és a pedagógustársadalom leépítésében. Ez a gondolat nem tőlem származik, egy általam igen tisztelt MSZPs képviselőtársam mondta a bizottsági ülésen. Azt hiszem, azt a kifejezést használta, hogy az MKM túlteljesíti a Pénzügyminisztérium ígéreteit. Ezzel ellentétben az
