Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 17 (84. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
3342 törvényjavaslat fogyatékosságai láttán ellenzéki oldalról neki tulajdonítottak, nevezetesen, hogy a kormányt az a szándék vezérelné, hogy az "SZDSZMSZPkormány totális uralmát építsék ki az emberek fölött" vagy ho gy "a totalitárius állam eszméjét elevenítené föl" az SZDSZMSZPkormány. Hogy a beterjesztett törvényjavaslat kívánnivalókat hagyott maga után, számomra nem a kormány rossz szándékát mutatja, hanem azt bizonyítja, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány segítségre szorul. Úgy gondolom, hogy a személyi adat- és lakcímnyilvántartás területén a szükséges segítséget a kormány mind kormánypárti, mind pedig ellenzéki oldalról megkapta. Az pedig, tisztelt Ház, éppenséggel erénye ennek a kormánynak, hogy élni kí ván ezzel a segítséggel, és támogatja azt, hogy a törvényjavaslat az általam már említett irányba módosulhasson. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót dr. Csapody Miklós képviselő úrnak, MDF. DR. CSAPODY MIKLÓS (M DF) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Valóban azt hiszem, hogy a kormány segítségre szorul. Főleg abban szeretnénk segítséget nyújtani - beletörődés helyett, immár 17éről 18ára átmenőleg, a segítségünk abban szeretne megnyilvá nulni , hogy jelezzük, ehhez a LXVI. törvényhez éppen nem kellett volna hozzányúlni. Sepsey Tamás képviselőtársam már napokkal ezelőtt világosan kifejtette, hogy nem egészen világos: miért tartja a kormány feltétlenül szükségesnek módosítani ezt az 1992. évi LXVI. törvényt. Akkori vázlatának megismétlése helyett arra szeretnék utalni, hogy a Magyar Demokrata Fórum, jobbára Sepsey Tamás képviselőtársam tollából, 23 ilyen kis segítségkísérletet nyújtott be - az ajánlásban ezek megtalálhatók. Ezeket nem sorol om fel - sem számukat, sem tartalmukat , inkább arra szeretnék utalni, hogy itt egy általánosabb kérdésről van szó. Mostanában állandóan napirenden van az információval bánni nem tudás problémája. Éppen mostanában három irányból is találkoztak azok a rend ezetlenségek, amelyek a magyar állam korszerűtlenségére, intézményi korszerűtlenségére hívják fel a figyelmet. Egyrészt napirenden van az adatszolgáltatás és adatfelhasználás állampolgári vonatkozásainak a problémája, miközben egyébként az intellektuális i nformációjog nevében, némileg elfogult szakértők ma már a személyi szám további használatát szorgalmazzák; másrészt napirenden van a gazdasági tervezés és államigazgatás folyamatos gondjainak megoldatlanságát jelző, a gazdasági programalkotáshoz nélkülözhe tetlen gazdasági statisztikák hiánya, gond ezeknek a megbízhatatlansága, a kormányzáshoz nélkülözhetetlen igazgatásstatisztikai adatok kérdéses megbízhatósága, valamint az összevonhatóság és ellenőrizhetőség kérdése, részben ahhoz csatlakozva, amit Mészáro s István képviselőtársam már említett; harmadszor napirenden vannak a tájékoztatási törvények egy olyan vitában, amelynek nem lehet megoldása, ha a rendezéshez szükséges törvényi és jogszabályi környezet nem kerül teljes egészében revízió alá. Véleményünk szerint a gazdasági tervezés és államigazgatás alapvető információigényének biztosítása az információkereskedelem szabályozása, a tájékoztatás törvényes kereteinek a megteremtése, valamint az állam és az információ viszonyát meghatározó információtörvény h iányában jelenleg nem lehetséges modernizálás, így folytatódik az ország kormányozhatóságát veszélyeztető informális állam, a szürke és a fekete szféra növekedése. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem politikafüggő kérdés: ez egy strukturális probléma, ami a mostani helyzetünket jellemzi. Mindezt azért tartottam szükségesnek elmondani, mert azok a veszélyek, amelyek ebből a vázlatból, illetőleg részben a törvénycsomagból, részben pedig a törvénycsomagban található egyes helyek korrekcióját célzó javaslataink ból feltűnnek, megjelennek, ezek a veszélyek azt a valamit érintik, sodorják veszélybe, amit egy költő "személyem köztársasága"nak nevezett. (5.50)
