Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 17 (84. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TÓTH TIHAMÉR (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ):
3340 személyi szám, illetőleg a majdan helyébe lépő személyazonosító jel felhasználására jogosult adatkezelők körének témája képezi. Ami az első csoportot, tehát az adatösszekapcsolásra vonatkozó indítványokat illeti, ezekne k a módosításoknak az a céljuk, hogy fennmaradjanak a hatályos törvény információs önrendelkezési jogot védő garanciái, azaz érvényesüljön a célhoz kötöttség elve. Ezt szolgálja a forgatókönyv 313., 320. és 324. pontja alatti módosító indítvány, továbbá ug yane cél érdekében az a másik elv kerül a módosító indítványokban megfogalmazásra, hogy ne sérüljön a polgárok lehetősége a velük kapcsolatos adatszolgáltatások nyomon követésére. Ezt a 333. szám alatti indítvány tartalmazza, illetőleg az emberi jogi bizot tság ehhez kapcsolódó T/817/264es indítványa. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság az idevágó 15/1991es számú határozatának indoklásában elvi éllel leszögezte, hogy a személyi számmal dolgozó nyilvántartások összekapcsolását különösen szigorú f eltételeknek és ellenőrzésnek kell alávetni és az érintettek számára is áttekinthetővé kell tenni. Arra, hogy miért szükségesek e szigorú feltételek, az Alkotmánybíróság szintén rávilágít e határozatban. Nagyon röviden szeretnék csak idézni a határozatból. Azt mondja ki a határozat indoklása, hogy "a személyi szám elterjedt használata esetén a magánszféra megszűnik, mert a legtávolabb eső különböző célú nyilvántartásokból összehozott adatokból előállítható az úgynevezett személyiségprofil, az érintett tetsz őlegesen széles tevékenységi körére kiterjedő és intim szférájába is behatoló művi kép, amely ugyanakkor az adatok kontextusából kiragadott volta miatt nagy valószínűséggel torz is. Az adatfeldolgozó mégis ennek alapján hozza meg döntéseit, állít elő és ad tovább újabb, a személyre vonatkozó információkat. A nagy mennyiségű összekapcsolt adat - amelyről az érintett legtöbbször nem is tud - kiszolgáltatja az érintetteket, egyenlőtlen kommunikációs helyzeteket hoz létre. Megalázó az olyan helyzet és lehetetle nné teszi a szabad döntést, amelyben az egyik fél nem tudhatja, hogy partnere milyen információkkal rendelkezik róla." Tisztelt Ház! Tehát ez az oka annak, hogy különösen szigorú feltételekhez kell kötni a személyi szám felhasználását. Éppen ezért nem elég séges garancia az, tisztelt képviselőtársaim, ha a törvényjavaslat csak azt mondja ki, hogy az adatösszekapcsolás akkor lehetséges, ha törvény ezt lehetővé teszi. Azt is követelményül kell szabni az adatösszekapcsolásról rendelkező törvényekkel szemben, ho gy az összekapcsolást ne általánosan, hanem az adatkezelés céljának és az adatok körének pontos meghatározásával tegyék csak lehetővé. Semmiképpen sem értékelhető pontos célmeghatározásnak például a törvényjavaslat 148. §ának az a rendelkezése, amely az ö sszekapcsolást úgymond "az adatok egyeztetése céljából" tenné lehetővé. Az adategyeztetés ugyanis annyira tág célmeghatározás, hogy abba minden belefér, tisztelt képviselőtársaim, tehát a célhoz kötöttséget tenné névlegessé ez a fogalommeghatározás. Ehelye tt az a kívánatos - és ezt a későbbiekre mondom, mert ezt itt és most idő és előkészítettség hiányában elvégezni nem áll módunkban , hogy az adatösszekapcsolás konkrét céljai, mint például adótartozás behajtása céljából ilyen és ilyen adatok átvételének l ehetősége ilyen és ilyen szervek között, a személyi adat- és lakcímnyilvántartásról szóló törvény kiegészítésével mielőbb lefektetésre kerüljenek. Tisztelt Ház! Garanciális okokból meg kell továbbá őrizni azokat a technikai feltételeket, amelyek lehetővé t eszik, hogy a polgárok nyomon követhessék adataik áramlását. Igaz az, hogy az adatszolgáltatást igazoló úgynevezett naplózást az adatkezelők egyre inkább számítástechnikai úton végzik, nem pedig az adatszolgáltatást tartalmazó iratok másodpéldányainak megő rzésével. Mégis hiba lenne az adatszolgáltatásra vonatkozó információk papíron történő rögzítésének a kötelezettségét anélkül feloldani, hogy egyidejűleg világossá tennénk, hogy maga a kötelezettség az adattovábbítási információk rögzítésére és megőrzésére továbbra is megmarad. (5.40) A módszer változása ugyanis nem gyengítheti el ezt a kötelezettséget, sőt, magának a módszernek is alkalmasnak kell lennie arra, hogy a polgár nyomon követhesse adatainak mozgását.
