Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 17 (84. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
3335 oktatók hallgatói véleményezés e természetesen nem egy csodapálca, de ennek hiányában nemigen remélhetjük azt, hogy elindul ennek a megrendelői szerepnek a kialakulása. Természetesen a felsőoktatás fejlesztéséről szóló törvénynek számos, itt a törvé nyjavaslathoz beadott módosító javaslatban nem említett nagy jelentőségű változtatást kell tartalmaznia. Erre nem tér ki a javaslat. Pusztán azokat vette sorra a módosító javaslat, amelyek a tandíj alkalmazása szempontjából számba vehetők. Ugyanakkor fölso rolja azokat a kormányrendeleteket, amelyeket a kormánynak a felsőoktatási törvény szerint már meg kellett volna hoznia, és amitől remélhette volna a kormány akár azt is, hogy a tandíj idei bevezetésétől remélt összeg jelentős arányban beszedhető vagy megn yerhető a felsőoktatáson belül. Erre vonatkozott a hallgatók javaslata is, az OFÉSZ vagy a hallgatói önkormányzatok javaslata is, amellyel - ha jól tudom - nemcsak a miniszterelnök urat, a köztársasági elnök urat, hanem valamennyi frakciót megkerestek, és ami pozitív visszhangot váltott ki, legalábbis a híradások szerint. (5.10) Hiszen a kormány mind a mai napig nem tudta megoldani, hogy a hallgatói juttatások csak a felsőoktatási törvényben meghatározott módon, a képzési időszakra járjanak. Ez jelentős for rások felszabadítását jelenthetné a szférán belül. A kormány mind a mai napig nem tudta megoldani, hogy csak a tanulmányaikat megfelelő ütemben végző hallgatók részesedhessenek a juttatásokból s a kedvezményes szolgáltatásokból, akár a felsőoktatási törvén yben felsorolt képzési időnek megfelelő ideig tanuló hallgatók kapják meg ezeket a bizonyos szolgáltatásokat; noha ez azt jelenti, hogy a hallgatók közel 10 százaléka már a felsőoktatási törvényben meghatározott képzési követelményeknél hosszabb ideje jár egyetemre vagy főiskolára, második diplomáját szerzi, vagy oly sokszor halasztott, illetve bukott főiskolán vagy egyetemen, hogy gyakorlatilag másfélszer vagy kétszer veszi föl az ösztöndíját, a hallgatói juttatást utána is megkapják az intézmények. Ha csa k 85 ezer nappali tagozatos hallgatóval számolunk és évi 65 ezer forintos hallgatói normatívával, akkor ez igen jelentős összeget tesz ki, évente 11,3 milliárd forintos megtakarítást jelentene, ha a kormány kész és képes lenne ennek a törvény szabta kötel ességének eleget tenni - tehát a többszörösét annak, amit ebben az évben a hallgatói tandíj bevezetésétől a kormány remélt. A kormány nem tudott eleget tenni annak, hogy valóban csak a hallgatók rendelkezzenek a kedvezményekre jogosító diákigazolványokkal. Ennek a társadalmi költsége igen nehezen kalkulálható, hogy hol és hányan élnek vissza ezzel a könnyen hamisítható, illetve másolható diákigazolvánnyal; illetve nem tudta rendezni a kormány az egyéb díjak és térítési díjak mértékének a szabályozását. Hogy ez miért fontos és miért lett volna fontos, az talán most már mindenki előtt ismert, miután a hallgatók egy egész javaslatcsomagot tettek le az asztalra, és amit, ha jól tudom, az MSZP frakciója is támogatott, a miniszterelnök úr is támogatott. Egyetleneg y szereplő volt a közjogi aktorok között, aki nem támogatta ezt, ez pedig a művelődési tárca képviselője volt. Nehéz ma tájékozódni ebben a kialakult helyzetben, hogy mi is a kormány, illetve a kormányzópártok hivatalos álláspontja a hallgatók javaslatára vonatkozóan, mert ahány szereplőt hallunk, az mind mást és mást mond. Ez a vita, a tandíj bevezetésének a vitája természetesen érintkezik egy másik, itt, a módosító javaslatban, illetve a törvényjavaslatban meg nem jelenő ponttal: ez a felsőoktatásban dolg ozók létszámára vonatkozó kormányzati javaslat, amely nem kívánja a parlament hozzájárulását, ezért nem szerepel itt, de mindenképpen szót kell róla ejteni, hiszen a felsőoktatásban legalább olyan meghatározó fontosságú lépés ez most, mint amilyen a hallga tói tandíj bevezetése '95 szeptemberétől. Amennyiben erre itt nincs mód, akkor ezt más formában természetesen meg fogom tenni, de azt gondolom, az az álláspont, amit itt Szabó Zoltán államtitkár úr egy azonnali kérdésre adott válaszban kifejtett, amikor is többen is azt kérdeztük tőle - bár különkülön időpontban , hogyan is kell értelmezni a kormánynak azt a rendeletét, mely szerint egy nemzetközi számarányhoz kell igazítani a hazai hallgatóoktató arányt oly módon, hogy annak csak egy pontja, az oktatók száma változtatható, mert ez szerepel a kormányrendeletben. Erre az államtitkár úr azt a választ adta,
