Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 17 (84. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BALSAY ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
3307 Így tehát a kötelezettségvállalások, tehát a hitelfelvételeknek a korlátozása is 1995ben már bizonyosan nem, később pedig, a most kialakított erőszakos helyzet következtében valószínűleg nem oldható meg - később sem. Illetve megoldható, hiszen az ismert arányok mellett mi nem oldható meg, melyik törvény nem lékelhető me g aktuális érdekek szerint. Ez azonban a gazdasági lehetetlenség mellett a jelzett alkotmányossági problémát veti fel, vagyis azt, hogy alkotmányose az önkormányzatok gazdálkodási szabadságát korlátozni akaró törvény. Véleményem szerint nem az, mert az al kotmány 43. §ának (2) bekezdése azt mondja, hogy a helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg; az önkormányzat hatáskörének jogszerű gyakorlása bírósági védelemben részesül, jogai védelmében az önkormányzat az Alkotmánybíróságh oz fordulhat. Én úgy látom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek a csomagnak a nyomán az Alkotmánybíróság lesz rövidesen Magyarország leglátogatottabb intézménye. De az alkotmány a 44/A § alatt azt is kimondja, hogy a helyi képviselőtestület - idézem - g yakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségre vállalkozhat. Az önkormányzati törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő saját bevétel re jogosult, továbbá - hangsúllyal idézem - e feladatok arányában álló állami támogatásban részesül. A feladatok arányában részesülni az állami támogatásból - ez az elv vezet át a csomag másik inkriminált, 119. számot viselő paragrafusához, amely szerint a kormány az önkormányzatok számára havi rendszerességgel, időarányosan folyósított, jóváhagyott hozzájárulást, tekintettel a központi költségvetés likviditására, legfeljebb 20 százalékkal mérsékelheti. Nem ismételve most a gazdálkodási szabadságról szóló t örvényi szabályozás megállapításait, itt is alkotmányossági nehézségekre kell felhívnom a figyelmet, annak az elvnek a megsértésére, hogy a támogatásnak nem a nagy költségvetés likviditásával, hanem az önkormányzatokra nehezedő feladatokkal kell arányban á llnia. Emellett az is tény, hogy az önkormányzatoknak ezek a bevételei a felhasználás tekintetében nem kötöttek, tehát minden testületnek magának kell döntenie arról, hogy az így keletkező, maximum 20 százalékos kiesést - ami például a XI. kerületben, emlí tettem, ez a legnagyobb kerület, másfél milliárd forint, tehát ezt a nem szabályozott időtartamú bevételkiesést - más bevételekből finanszírozzáke, vagy pedig automatikusan, teljes egészében vagy részben áthárítjáke azt saját intézményeikre. Ha az utóbbi t választják az önkormányzatok, a következmény nem lesz más, mint az igazgatási létszám kényszerű csökkentése. Ez mindenütt jellemző, még akkor is, hogyha vannak, akik tudni vélnek olyan intézményekről, ahol már nyugdíjba vonultakat, illetőleg az élők sorá ból eltávozottakat is felvettek az elbocsátandók listájára - kímélendő a megmaradókat. Következmény lesz a közoktatásnak úgymond a racionalizálása, vagyis az iskolabezárás, az óvodabezárás, a tovább redukált szociális támogatási keret, és ami ebből adódik: a támogatások szűkítéséből eredő, finoman szólva szociális konfliktusoknak az önkormányzatokra hárulása, a fejlesztések megszűnése és az általános csődhelyzet. Azt, hogy mit jelenthet az általános csődhelyzet, érdekes modellálni például a XI. kerület eset én - 20 százalékról van szó. Itt a közoktatási törvényben előírt központi normatív támogatás - gyerekre, fejkvóta - 41 ezer forint évi átlagban, amihez a kerület eddig 38 ezer forintot tett hozzá. Ha most ez a 41 ezer forint csökken, akárcsak kétezer forin ttal is, akkor a különbözetet a 38 ezerhez pluszban hozzá kell tenni - és csak egy gyerekről van szó, mint említettem. A költségvetés hozzájárulása a kerületi költségvetésben 1 milliárd 756 millió 530 ezer forint. Ebben a működési költségvetés valamivel tö bb mint 826 millió forint; és a két következő kategória a döntő: az állandó népesség után járó normatív hozzájárulás alig több mint 332 millió, a szociálpolitikai "támadás" pedig nem éri el a 350 millió forintot. (Dr. Szabó Zoltán: Támogatás, nem "támadás" .) Támadás, igen, jó, ez freudi volt, támogatásról van szó; ugyanis a szociálpolitikai támogatásnak ilyen mértékű csökkentése: támadás. Tehát itt úgy a középső, mint a második kategóriánál, tehát a lakosság után, az állandó
