Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 17 (84. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
3301 Köszön öm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Ha jól emlékszem, múlt héten ért véget a franciaországi elnökválasztási kampány, ahol a titánok küzdöttek, a jobb és a bal oldal, és az azóta köztársasági elnökké avatott Jacques Chirac, amikor azt kérdezték tőle, hogy mi az igazi ellenvetése a bal oldal jelöltjével, Lionel Jospinnal szemben, azt mondta egy nyilvános tévévitában, hogy ezt nehéz összefoglalni, de leginkább abban látja Jospin emberi hibáit, hogy az illető jelölt hölg yek jelenlétében engedély nélkül is hajlamos levenni a zakóját. Így utólag is elnézést kérek a képviselő hölgyektől, hogy fél három, két óra felé levettem a zakómat. (Dr. Orosz Sándor: A Fidesz balra tart! - Gaál Gyula: És a nyakkendőt?) Azért kértem szót. .. Nyakkendőről már nem is beszélt Jacques Chirac, így én sem hoztam szóba. Az ajánlás 261. pontjában szereplő módosító javaslathoz szeretnék fűzni néhány szót, ami Balsay István képviselőtársamtól származik. Miért olyan fontos ez a javaslat a mi számunkra ? Azért, mert a tervezett módosítás végül is néhány pontot érint, a felmentési idő hosszát kívánja csökkenteni. A tervezet második része szerint nem jogosult végkielégítésre az a közalkalmazott, akinek a közalkalmazotti jogviszonya oly módon szűnik meg, ho gy eddigi munkahelye új fenntartóhoz kerül, illetve felére csökkenti a munkavállalónak járó végkielégítést abban az esetben, ha az intézmény más fenntartó alá kerül, és a munkavállaló az új helyen nem kíván tovább dolgozni. Valamint az eredeti javaslat ugy anezt vonatkoztatja a közalkalmazottra, ha a helységen belül változatlan illetménnyel képesítésének megfelelő munkakört ajánlanak fel. Milyen irányba mutatnak a közalkalmazotti törvénynek ezen javaslatai, amit Balsay István képviselőtársunk javasol korrigá lni? Pontosan abba az irányba, amit az előbb Dobos Krisztina képviselő asszony megfogalmazott, hogy egyszerűbbé, azaz olcsóbbá tegye az intézmények megszüntetését, illetve a megszüntetés után a közalkalmazottak áthelyezését, és ilyen értelemben kiszolgálja azt az oktatáspolitikát, amit expressis verbis megfogalmazott már a művelődési tárca is, hiszen a közeljövőben az oktatási intézmények nagyarányú körzetesítését, megszüntetését kívánja elérni. Ez az a pont, ami miatt ezt a javaslatot mi nagyon veszélyesne k, illetve sérelmesnek tartjuk. Hiszen valamennyien ismerjük az erre vonatkozó anyagokat. Erre a "Közoktatási helyzetkép" című anyagra utalt már az előbb képviselőtársunk is. Ez az anyag az, ami megalapozni kívánta Horn Gyula miniszterelnök úr karcagi kije lentését, ahol is tavaly ősszel megüzente a pedagógusoknak, hogy ők túl sokan vannak. Egészen pontosan úgy szólt a miniszterelnök úr kijelentése, hogy elfogadhatatlan az az állapot, hogy miközben az utóbbi években radikálisan csökkent a tanulókorú fiatalok száma, a pedagógusok száma nem csökkent, sőt néhány helyen még növekedett is. Való igaz, ha a demográfiai adatokat nézzük, akkor az 1986os esztendőhöz képest a tanulóköteles fiatalok, különösen az általános iskolában lévő fiatalok száma közel 300 ezer fő vel csökkent, de a közoktatásban foglalkoztatott pedagógusok száma 4200 fővel nőtt, ha az egész intézményi rendszert nézzük. Még egyszer szeretném azonban elmondani, hogy közel 300 ezer munkavállalóról van szó, és ehhez képest ebben a szektorban nőtt 4000rel a foglalkoztatottak száma. Mit jelent az az oktatáspolitika, amit a közalkalmazotti törvény módosításával ki akar szolgálni, olcsóbbá, megvalósíthatóbbá akar tenni a Bokroscsomagnak ez a pontja? Azt jelenti, hogy azt a következtetést vonja le a kormán y az elmúlt évek történetéből, hogy a demográfiai csökkenés által megjelenő kapacitásfelesleg, azaz a mennyiségi lehetőség nem váltott át minőségi ugrássá, a közoktatás nem tudta ezt olyan módon kihasználni, hogy fejlessze a közoktatási szolgáltatások minő ségét, az állampolgárok, a fiatalok, a felnövekvő generációk számára jobb, a munkaerőpiacon sikerrel értékesíthető végzettséget nyújtson. És ez igaz. Ebben igazat kell adnunk a kormánynak, ez így történt. Azonban az okait kell ennek keresnünk. Mi az oka an nak, hogy miközben 300 ezer fővel csökkent a terhelése, ha úgy tetszik, az egész közoktatási intézményrendszernek - másfél millió diákról van szó - a közoktatási intézmények nem voltak képesek javítani a minőségi mutatókon. Továbbra is szomorú számokat kap unk, a fiataloknak közel 7 százaléka nem végzi el az általános iskolát, másik hét és félnyolc százaléka elvégzi ugyan az általános iskolát, de nem tanul tovább
