Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 17 (84. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
3292 Igen tisztelt Országgyűlés! Lehet, hogy nem mindenki osztja az álláspontomat, de szerintem a Magyar Köztársaságban egy államtitkár csak kimagasló teljesítményt nyújthat - különben nem felel meg a posztjára, nem méltó a bizalomra. (1.10) Nem tudom elképzelni a Magyar Köztársaságnak olyan államtitkárát, aki legjobb erejét, legjobb tudását - esküjéhez mérten - ne állítaná az ország szolgálatába. Ezek után egy ilyen megkülönböztetést tenni és azt mondani, hogy va nnak kimagasló teljesítményt nyújtó államtitkárok, valamiképpen a köztisztviselői kar legmagasabb szintű vezetői rétegének a lebecsülése. A lebecsülése, mert akkor azt mondjuk, hogy vannak olyan személyek, akik megérdemlik azt, hogy kimagasló teljesítményü kről beszéljünk, viszont másik személyek vezethetnek egy minisztériumot. Hiszen a közigazgatási államtitkár a minisztérium hivatali apparátusának a vezetője, szakmai felelőse a minisztériumnak és sajnos, ha nem tud kimagasló teljesítményt nyújtani, akkor n em való oda, akkor helyette másikat kell hozni. Ez az a poszt ebben az országban, ahol csak kimagasló teljesítményt lehet nyújtani, ennél alacsonyabb szintű teljesítmény elfogadhatatlan. A 249. pontban dr. Latorcai János és Csépe Béla képviselők a törvényj avaslat 101. §ában a Ktv. 43. § (4) bekezdésének módosítását javasolják. Kapcsolódó módosító indítványom ennek a 101. §nak az elhagyását javasolja. Aki nem teljesen ismeri a 101. §t, annak nem olvasom fel, csak röviden ismertetni szeretném, hogy ez a pa ragrafus feljogosítaná a hivatali szervezet vezetőjét, hogy a köztisztviselő a Ktv.ben meghatározott alapilletményét legfeljebb 20 százalékkal megemelje vagy legfeljebb 20 százalékkal csökkentse. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Balsay képviselőtársam az e lőbb szólt, megszólította mindazon képviselőtársakat, akik korábban köztisztviselőknek minősültek, hogy hallassák a hangjukat. Én hallatom a hangomat. Hallatom a hangomat, mert úgy gondolom, hogy amikor a köztisztviselői törvényt a korábbi Országgyűlés meg alkotta, éppen azért alkotta meg a bérezésre vonatkozó szabályokat, hogy ne a hivatalvezetők szimpátiája vagy antipátiája befolyásolja a köztisztviselők előmenetelét, a fizetését, hanem a teljesítményük. Ha egy köztisztviselő rosszul dolgozik, nem megfelel ő munkát végez, vele szemben el lehet járni fegyelmi úton, el lehet bocsátani alkalmatlanság címén, lehet csökkenteni fegyelmi büntetéssel az illetményét, de olyan módon, hogy okát se kelljen adni, hogy a hivatalvezető a törvényben rögzített skálán miért k evesebbet ad vagy miért többet ad, semmi mást nem jelent, minthogy 1995ben a köztisztviselői gárdát kiszolgáltatjuk a politikumnak. Ezt akarta 1992ben a korábbi Országgyűlés elkerülni. Az akkori ellenzéki pártok - jelenleg kormányzópártok - támogatták ez t, és hangsúlyozták, hogy a köztisztviselői gárda politikamentes legyen. Ezért alkották meg azokat a garanciális szabályokat, amelyeket most ez az országgyűlési többség módosítani akar egyetlenegy célzattal, hiszen másra nem lehet következtetni ezekből a s orokból. Más üzenetet a köztisztviselői gárda nem olvashat ki ezekből a sorokból, csak azt, hogy aki nem fog gazsulálni, aki nem fog kedvébe járni a hatalomnak, annak csökkentik a fizetését, bár jó szakember, aki pedig hízelkedni fog, aki adott esetben egy kori párttagságára hivatkozik, az viszont 20 százalékkal magasabb fizetést fog kapni. És még indokolni sem kell, még bírósághoz sem fordulhat a köztisztviselő, hogy "ugyan már, miért adnak nekem kevesebbet?". Legfeljebb fogja magát, felmond, és otthagyja a z állását. Igaz, ebben az esetben a végkielégítési szabályok számára igen hátrányosan fognak megváltozni, de amikor ennek a kormányzatnak az a szándéka, hogy 15 százalékkal csökkentse a köztisztviselői gárdát, akkor ki kell találni egy olyan megoldást, hog y ne küldje el őt a hivatalvezető, hanem arra kényszerítse indirekt eszközökkel, mögöttes szándékkal, hogy önként távozzon. Ez most úgy tűnik financiális szemlélettel, pénzügyminisztériumi szemüvegen keresztül, hogy jó az államnak, jót tesz a büdzsének, de ha valaki a közigazgatásban azt a szervezetet véli feltalálni, amire néhány ezer éve a közigazgatást kitalálták, nevezetesen, hogy tisztességes emberek, szakképzett tisztségviselők irányítsák egy állam, egy nagyobb közösség, azon belül kisebb közösségek é letét, az elborzad és elszörnyülködik ezen. Ilyenfajta kényúr, mint amilyen a hivatalvezető lesz, hogyha ezek a szabályok
